Sziasztok! :)(
Eljött a pillanat, mikor azt kell mondanom, ez lesz az utolsó rész, és szerintem méltó befejezése lesz.:$ Új bloggal kapcsolatban nem tudom, mit ígérhetek! :)
Hát, remélem tetszeni fog, Carina Valentine utolsó szavai.:$

Teltek a hónapok, sokasodtak a papírok.. Túlestem az érettségimet, elballagtam a gimiből. A hatalmas ajándékcsokrokra a mai napig emlékszem, és arra, mennyire vártam, hogy egy jól ismert alak felbukkanjon, és újra felkavarjon mindent. Mindent megadtam volna, ha újra láthattam volna.. Mert a búcsú szép volt, de nem volt nap, hogy eszembe ne jutott volna, hogyha akkor igent mondok, talán most is itt lenne..
Aztán jött a levél.. Felvettek a Yalere, és szeptembertől oda fogok járni. Boldog voltam, és úgy éreztem tovább léptem... El kellett búcsúznom barátnőimtől, de megfogadtuk, sosem feledjük egymást, és két év múlva osztálytalálkozó!!Aztán a bőröndöm megtelt, s én elrepültem Amerika másik részére, hogy utolsó tanulós éveimet letöltsem.. A Yalen..
~ o ~ 2 years later ~ o ~
2 évvel később..
- Carina!!!!- valaki lerántotta rólam a paplant, s a fejemre dobott valamit.
- Hétvége van, az isten szerelmére, Regina!- a szobatársnőm, Regina keltett, ő volt a szobatársam az egyetemen. Rendes csaj volt, és gyönyörű szép, viszont esze is volt, meglepő párosítás, és nagyon élhető..
- Leveled jött, sürgöny.- mondta, s lepattant az ágyára. Álmosan nyitogattam a szemem. Sürgöny? Csak nincsen valami baj otthon? Felbontottam a levelet, abból egy repülőjegy, egy kis cetli, és egy újabb boríték pottyant ki. Először elolvastam a cetlit, mert azon anya írása állt.
"Carina drágám! Remélem jól vagy, mióta utoljára láttalak, nemsokára megint jöhetsz haza, ugyanis nem hagyhatod ki az osztálytalálkozódat! Aliannah és Mercedes szervezik, és muszáj elmenned. Mellékelten küldöm a meghívódat, a lányok levelét, és a repülőjegyedet hazafelé. Pénteken találkozunk.
Csók: Anyu"
- Haza kell mennem..- motyogtam, miközben kómásan bontogattam a másik levelet.
- Miért, csak nincs valami baj?- kérdezte rögtön aggódón Regina.
- Nem, nincsen, csak osztálytalálkozóm lesz, és fontos.. Nem baj, jövő héten úgyis tipikus kihagyható hét lesz. Majd elmegyek Mr Riddle-hez, biztosan elenged.
Végre felnyitottam a második levelet is, abból egy átlagos meghívó, és egy újabb kézi levél pottyant az ölembe.
" Carina!
Nagyon hiányzol nekünk, nagyon rég láttuk egymást, remélem minden rendben van a Yalen, és remélem találtál már pasit is.:$$
Viszont ha igen, most ott kell hagyd, ugyanis megszervezzük Aliannahhal az osztálytalálkozót, tudod, megígértük, hogy muszááj!! :)
Szóval pakolj, és indulj, és gyere! A meghívóban vannak a részletek, elvileg mindenki eljön! :)
Puszil és ölel: Mercedes és Aliannah (K)
Elmosolyodtam a levélen. Tipikus..-mormogtam. Semmit sem változhattak.
- Regina, hol is van a bőröndöm?!
~ o ~
- CARINAAAAAA!- mintha tegnap léptem volna ki ezen iskola kapuján, ahol most állok, és mintha tegnap öleltek volna ugyanezek a kezek. Aliannah és Mercedes, bár kicsit megváltozva, de tagadhatatlanul ugyanazon lelkesedéssel, szeretettel vetették magukat a nyakamba.
- úúúristen, hadd nézzelek!- tolt el magátol Aliannah.- Megváltoztál, héé! De még mindig szép vagy!! Na gyere be, már szinte mindenki itt van, csak ketten hiányoznaak!- mikor ezt kimondta, akkor nyillalt belém valami. Hogy most talán találkozhatok valakivel.. Valakivel.. Lehet, hogy annyi idő után, újra találkozhatok Larionnal! De ketten hiányoznak.. Nem.. biztosan nincs itt..
Mikor beléptem, megláttam az ismerős arcokat, olyan furcsa érzés volt, csak az osztályfőnök hiányzott... és Larionn...
- Aliannah!- fogtam meg a vállát.- Larion és Mr Beats merre van?
- Ööö..- hajtotta le a fejét.
- Mivan??- ijedtem meg.
- Carina.. Sokáig voltál távol, te nem.. nem hallhattad.. Larion meghalt.
~ o ~
- Carina, jól vagy?- ki kellett mennem a levegőre, miután rosszul lettem a hírtől. Larion meghalt.. Mintha tőrt döftek volna a hátamba.. Nem hiszem el.. Nem hiszem el.. Ilyen nincsen.. Biztosan csak késik.. Mindjárt jön, és.. elmondja, hogy már miótadolgozik, van barátnője.. És.. szereti, és boldog, vagy.. hiányoztunk neki.. De nem.. Nem jött senki.. Senki sem jött, aki még csak halványan emlékeztetett volna Larionra,Rebecca sem volt a régi már, nem lehetett felidézni benne a régit, egyszerre minden megváltozott, s mintha egy régi seb újra vérezni kezdett volna, valahol nagyon mélyen, egy helyen, ami mindig is Larioné volt, s amelyet éreztem a búcsújánál, hogy ottmaradt belőle.. A búcsújánál, vajon akkor is tudta már? Hát igaz volt, mikor azt mondta, beteg.. Mindig bántottuk vele..
- Persze, jól vagyok..- hazudtam.- Hol temették el?
- Ahol született, abban a városban.. Itt mellettünk, Colefieldben..
- Holnap elmegyek..-suttogtam megrendülten. Aliannah visszafordult, s elment.
~ o ~
Lassan sétáltam a zöld pázsiton. Féltem, hogy nem találom meg Larion sírkövét. Vagyis reméltem, hogy végignézhetem az összeset, de az ő neve akkor sem lesz ott. Ismét tőrdöfésszerű érzés volt, mikor az egyik sarokban megpillantottam az ismerős nevet, és a rettenetesen közel álló évszámot.
Larion Shief
1990-2011
Lassan megálltam. Rátettem a virágcsokrot, amit hoztam, s gyújtottam egy mécsest. Megégettem a kezem, gyorsan a számba vettem, hogy enyhítsem a fájdalmat. Miért kínzom magam? Nem kínzott ez az ember már eleget?
De akkor sem hiszem el.. Az órámra néztem, nem maradhattam sokáig, hiszen nemsokára már mennem kellett a repülőtérre, vissza a Yalere.. Ekkor olyan furcsa érzésem támadt, mintha figyelne valaki..
Sarkon fordultam, s tényleg figyelt valaki. Egy férfi állt a fának támaszkodva, fiatal, borostás, fekete hajú, meleg szemű.
- Sajnálom, ha megzavartam, csak nyugodtan..- intett Larion "helye" felé.
- Nem, én már indulok is..- léptem el.
- Maga is az egyik barátnője? Sokan látogatják.. főként nők..- mondta kissé gúnyos mosollyal.
- Nem voltam a barátnője, soha..- suttogtam.
- Áááh..- az ismeretlen még gúnyosabb mosolyra váltott.- Érteeeem.
- Mit ért? Nem mondtam semmit!- felingerültem.
- Sajnálom, persze, hogy semmit.. Amúgy Marknak hívnak.. Mark Dercy.- nyújtotta felém a kezét.
- Én Carina .. Carina Valentine..- fogtunk kezet.
- Nem lenne kedve gyorsan elmesélni, honnét ismerte Lariont? Szegény öregem..- mondta kacagva. Kissé érzéketlennek tartottam.
- Csak ha te is elmeséled..- mosolyodtam el. Valamiért a férfi közelsége vidámmá tett, és felszabadulttá.
Együtt indultunk kifelé, s most az egyszer, nem néztem vissza..
~ o ~ 3 évvel később ~ o ~
Ezennel szeretettel meghívjuk Önt, és kedves Családját
MARK DERCY ÉS CARINA VALENTINE
ünnepélyes egybekelésére, melyet
ez év 07. hónapján, 12.-én tartunk a helyi templomban, később pedig
az esküvői bál tartandó: Loyle Royal Restaurant vendéglő
Már századszorra is elolvastam a sorokat. Életemben nem voltam ilyen boldog. Elvégeztem az egyetemet, hivatásos közgazdásznak hívhattam magam, s egy jó állásom volt kilátásban egy bankban, valamint feleségül megyek életem szerelméhez..:)
Mark.. Mintha tegnap lett volna, hogy megismertem, s most már csak két nap az esküvőig.. Hihetetlen.. Sosem felejtem el, kinek köszönhetem őt.. Larion, köszönöm.
~ o ~
- Édesem, készen vagy?- szólt át Mark a teraszról. Elfoglaltuk a nászutas apartmanunkat Bali szigetén. Éppen a családi állapotomat változtattam meg Facebookon 'eljegyezvéről' 'házasra'.
- Nemsokára megyed drágám!- kiáltottam vissza újdonsült férjemnek. Hallottam a pezsgőspoharak kocogását. Boldogan simítottam végig éppenhogy picit kerek pocakomon, amely még az esküvői ruhában nem látszódott. Mennyire gyönyörű volt az a ruha.. Megérte férjhez menni.- kuncogtam.
A beállítások között véletlenül rámentem az adatvédelemre. Gondoltam, megváltoztatom a jelszavamat "happyendre", vagy valami szellemes kis üzenetre, amelyről mindig eszembe jut, mennyire szerencsés vagyok.
- Fenébe..- motyogtam, mivel félrekattintottam. Egyenesen a blokkolt és tiltott személyes listájára. Megállt bennem az ütő, mikor megpillantottam a sok-sok évvel ezelőtt letiltott személyeket, köztük.. Larion Shiefet.. Kis könnycsepp gördült le arcomot, s rákattintottam a 'Feloldás' szóra.. Mindkét profiljánál.. Hiszen szegény már nem tud vele mit kezdeni.. És nem akarom, hogy a profilomban bárhol előkerüljön ez a szó.. Visszakattintottam a kezdőoldalra, s láttam, hogy máris sokan gratuláltak a házasságomhoz. Hát igen, szerencsés vagyok, most dicsekedjem? :)
Egy új értesítés.. Na, biztos megint szerencsekívánat.. Nem
Nem az volt.
- ÁÁááááááá.- estem le a székről.
- Carina drágám, minden rendben??
Az értesítés ez volt.
" Larion Shief ismerősnek jelölt"
~ o ~ VÉGE ~ o ~
Mondjátok, hogy gonosz vagyok nagyooooon.:$$$$$$
Remélem tetszett! :))
Puszi; JD.
Sziasztok! :)
Köszi a kommenteket, és hogy még mindig olvastok! :) És a likeot és a csillagokat.:)
Nekem viszont rossz hírem van.:$ Utolsó előtti részemet olvashatjátok itt, ugye már gondolni lehetett, hogy nagyon itt a vég.:D
Sajnálom.:$ Vagyis nem.:) Ennek a történetnek ott kell majd véget érnie, ahol véget ér, és vele együtt egy embernek az életemben betöltött szerepe is véget ér. Larionból ennyi volt.:)
Ígérem, ez az utolsó két rész kárpótolni fog benneteket a történet rövidségéért.:)
Jó olvasást! Victory is mine! :)

"Biztosan tiltja a következő személyt: Larion Shief, Larion Maszatka?"
Elszántan nyomtan az igen gombra.. Nem bírtam öt percig.. Átléptem Mylah profiljába.. Kerestem Larion 2.profilját.. nem találtam.. Talán Mylah is letiltotta? Megnéztem a tiltott személyek listáját. Nem volt ott. Larion tiltotta le Mylahot. Egy tény egyre erősödött bennem, de .. még nem mondom ki..
Az érettségi még közelebbinek tűnt, mint előző nap, és egyre jobban tanultam, jegyzeteket készítettem, és olvastam, írtam, magoltam. A tanárok próbáltak besegíteni, ebben,de .. nem ment nekik.. Néha eszembe jutott, hogy nemsokára már nem lesz kit figyelnem az órán, hogy vajon engem néz-e. De nem.. Csak RRebeccát bámulta.. Mielőtt bevallotta nekem, hogy szeret, mennyiszer összeakadt a tekintetünk, és mennyiszer éreztem tekintetét magamon.. Miért jut mindig eszembe?
Azt hittem, már soha többé nem fogok beszélni Larionnal.. Eddig sem beszéltem sohasem vele.. Pedig mennyit kellett volna.. Még haveroknak sem mondhattuk magunkat..
Igen, visszaemlékezéseimből az utolsó erős emlék, mikor bekövetkezett a lehetetlen, szóbaálltam Larionnal, bár ne olyan szomorú körülmények között kellett volna... És ne pont oly' közel, hónapokkal érettségi előtt.. Anya az iskolában hívott. A nagypapám háborús katona volt, fiatal volt még, suhanc korában ejtette teherbe nagymamát, és született meg anya.. Nagyon csodáltam, bár alig párszor tudtam vele találkozni.. Irakban szolgált, és a nagymama mindig hősies tetteiről beszélt. Megölték. Kiküldetésben voltak az iraki katonák ellen, akik nem nézték a betolakodókat az országukban.. Három súlyos sebesült, tíz halott, vagy száz könnyebb sérült, bomba robbant a kocsiban..
Nem tudtam annyira sajnálni, mert nem.. nem is ismertem.. A szomszédomat jobban sirattam volna, de Jeff nagypapát nem.. A negyvenéves Jeff nagypapát nem.. Ám annyira labilis állapotban voltam, hogy egy kicsit jó lett volna minden érzést erre fogni.
- Jól vagy? -kérdezte Aliannah a tesiöltözőben.
- Persze, persze, menjetek csak, én még elkészülök! - mondtam, és direkt csigalassan pakoltam. A többiek együttérző tekintettel bámultak utánam.. Nem voltam szomorú egy alig ismert ember miatt, csak jó volt, hogy végre kimutathattam a belsőm, mert mindenki megértette kérdezősködés nélkül, hogy szomorú vagyok.
Lassan lerogytam a radiátornak dőlve, s behunytam a szemem. A mosdóban csöpögött egy csap, kinnt fújt a szél, a radiátorban bugyogott a víz, a félig nyitott ajtó megcsikordult.
Kinyitottam a szemem. Az ajtóban Larion állt. Ha nem bizonyosodtam volna meg, hogy egyedül vagyok, el sem hittem volna, hogy végre engem néz.
- Szia.- mondta, s lassan bejött. Leült mellém. Mint egy álom. Nem hiszem el.. Vajon most végre beszélhetek vele?
- Szia.- mondtam, s visszahunytam a szemem.
- Sajnálom..
- Ne sajnáld. Nem vagyok szomorú miatta. Nem is ismertem..
- De látom, hogy szomorú vagy..- mondta. Éreztem, hogy engem néz.. Engem, nem mást, engem..
- Nem amiatt.. Amúgy is szomorú voltam..- csak ne kérdezzen rá, hogy miért..
- Értem.- ő is nekidőlt a radiátorlapnak.
Együtt ültünk, s a csönd nem is volt kínos. De megtöörtem.
- Kár.. kár, hogy már nem szeretsz.- még mindig csukott szemmel ejtettem a szavakat.
- Ezt most miért mondod?
- Csak úgy.
- Csak úgy az ember nem mond ilyet. Miért mondtad?- faggatózott.
- Mert így gondolom.- Larion sóhajtott egyet.
- De.. szeretlek.. de csak.. de csak mint barát..Bocsi.. De Rebecca.. nekem...
- Nee.. ne mondd. kérlek.. tudom..- mondtam, s végre ránéztem. Száját összeszorította, s úgy vigyázott rá, hogy ne szólaljon meg.
- El akartam búcsúzni. Tudod, hogy ez az utolsó napom..- ezzel a szóval mintha tőrt döfött volna belém.. Elmegy.. tényleg elmegy.. És még csak nem is szeret. Éreztem, hogy feláll mellőlem. Ismét ránéztem. Felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Megfogtam, s felrántott. Megállt velem szemben, s pár másodperc múlva erősen magához szorított. Megöleltük egymást, és ez felért egy tízperces beszéddel, mégsem értettem semmit..
" Lehet, hogy lesz még te meg én, de az egészet elrontottuk még az elején."- visszhangzott a fejemben, s legszívesebben el sem engedtem volna, mert szerettem. Bevallom: szerelmes voltam belé mindvégig, és akkor is ez lett volna, ha sosem mondja nekem azt, hogy szeret.. És nem tudom, hogy elrontottam-e, vagy jól tettem.. De engem őszintén szeretett, már bevallom.. Elengedett.
- Isten veled, Carina.- nézett le rám.
- Larion..sz..- álltam meg.-szia..
Larionnal utolsó pillantást vetettünk egymásra, s eltűnt.. Eltűnt, s én ott maradtam egyedül, egyedül, eltűnt belőlem valami, elment vele, s nem tudom, érzi-e, hogy vele van, mert én nem éreztem semmit már.. Csak azt, hogy egy hely megépült bennem, s ő ott fog maradni, örökre..
~ o ~
Ez lett volna az utolsó rész első része! :) Az utolsót már kiterveltem, nagyon gonosz, szomorú, és egyben .. boldog lesz.:) Vagy majd ti eldöntitek.:)
Sziasztok! :)
Remélem annyira nem volt sok ez az egy hét, de újra rendszeresen réészek! :PP
(Kivétel ha eltiltanak a félévim miatt géptől, de ... nem akadály.:'D)
Itt a rész nektek kárpótlásul, és elszakadok a valóságtól, lassan kerekítem a történetet, hogy befejezhessem! Innentől nem igaz történet, mert attól a személytől végérvényesen el akarok szakadni! ;)

Ahogyan Larion betört az életembe, olyan gyorsan kezdett eltávolodni onnan. Lassan megszűnt az érzés a gyomrom mélyén, még mindig követtem tekintetemmel, de már semmi.. semmi.. Női hiúságom szólalt fel, és keltette azokat az érzéseket, de most végre észhez tért, hogy mit is csinál, és békénhagyott.. Elment..
Én viszont teljesen más ember lettem. Ki emlékszik még a sarokban rajzolgató, írogató Carina Valentinere? Senki.. Az új Carina Valentine Aliannah és Mercedes között ült órákon, és ha valamit papírra írt óra közben, nos, az már csak egy fontos téma volt, amelyet a lányokkal kellett megbeszélnie.. Larion kiheverte, hogy a profilját nem tudta többé használni, csinált helyette két másikat, de csak az egyiket hasznosította Larion Maszatka néven.
Ezen már nevetni sem lehetett.. A vicc az volt az egészben, hogy első dühében nem engem hibáztatott először, akiről tudta, hogy szívesen hackelek, hanem Aliannaht, és Mercedest.. Őket ketten.. Aztán mikor végre Aliannah visszavágott, hogy mégis ki volt.. semmi.. azonnal ejtette a témát.
Szeretett. Igenis szeretett. De nem értem, hogyan tudott elfelejteni engem ilyen gyorsan.. Larion azóta került engem. Mégcsak a közelembe sem jött. HA Rebecca mellett álltam, még Rebeccához sem ment oda, viszont ha messziről tudta, hogy látom őket, Rebeccát puszilgatta, és látványosan ölelgette, Jared nagy bosszúságára.
Minden visszatért a régi kerékvágásba, csak én, és a baráti köröm lett egy kissé más.
Jared és Rebecca újabb hullámvölgyökön mentek keresztül, szakítottak, aztán újra dúlt a love, a kettő között Larionnak akadt alkalma puszilgatni nyilvánosan Rebeccát.. Ó, jézus, még mindig figyelem? Honnét tudom ennyire? Hogy még mindig rajta van a tekintetem, és fáj, ha nem jön el iskolába, sokkal boldogabbnak tettetem magam,ha ő ott van, és ... az iskolában miért gondolok mindig rá, és miért bosszankodom, ha Rebeccával látom???
Minden megoldódik egyszer. Így fog történni ez is. Félév az iskolában, etájon a tanárok készítettek az érettségire, mikor is aztán Larion nagyon nem akart tanulni. Sokáig senki sem értette, aztán bejelentette, hogy mi a nagy ellustulás lényege..
- Larion, nem szeretnéd összeszedni magad? Nem félsz, hogy nem lesz érettségid?- mondta vádlón az osztályfőnök, rátespedve Larion padjára.
- Nem, kérem, nekem nem lesz érettségim, ezért nem is érdekel. Jövő hónapban betöltöm a tizennyolcat, és akkor elmegyek. Nekem ennyi volt az iskola, munkám már akadt..
És ezzel el volt intézve. Tudtam, ez mindenkinek jobb lesz. Egy nagyon szar időszakot fog lezárni az életemben, és nehéz lesz elfelejteni, de menni fog. Menni fog..
Hát így lesz.. De nem fogom felejteni azt az érzést, mikor azokat a szavakat olvastam a kijelzőmön..
" Szeretlek"
Sziasztok! :)
azt hiszem, lassan majd kezd véget érni történetünk, mondhatni, már haladunk a lejtőn..:) Igen, vannak újabb fejlemények, és ezért rész is.:) Ismételten true story, tudom, hogy kicsit törvénysértő is voltam, de.. amit Larion csinált, az is az volt..

Hétvége volt végre. Hirtelen eszembe jutott, hogy nemsokára érettségi, és nem is tanultam még semmit sem.. Pedig ilyenkor szerintem már el kéne kezdeni. De nem tudtam volna a tanulásra koncentrálni, ha még mindig nem voltam tisztában magammal, az érzéseimmel, és Larionnal, és azzal, hogy ki is ő valójában.. Tudtam, hogy teljesen ki kell ismernem, aztán felejthetem csak el..
Honnan tudhatnék meg mindent? Mindent róla.. Mindent.. Vagyis, még egy lépést előre legalább.. Ott kéne befejezni, ahol elkezdtük: facebook.
De hogyan léphetnék be a fiókjába, ahonnét mindent kiolvashatnék?
Ugyan. Végülis nem nagy kunszt.. csak ellenőrizni kell, össze van-e kapcsolva a Hotmaillel, a Hotmailt könnyebben fel lehet törni, ha van biztonsági kérdés, mint bármi mást.. Csak egy apró könnyű kérdés, és kész.. Rámegyek facen az elfelejtettem a jelszavamat, elküldöm a már feltört Hotmailre, és csőő.
MI? Hiszen én tudom, hogyan kell feltörni! Jesszus!
Már vettem is ölembe a gépet, és gyorsan megnéztem a profilját.. Össze volt kapcsolva a Hotmaillel.. Remegő kezeimmel rámentem az MSNre, és az "elfelejtett jelszó" opcióra.. Kértem a biztonsági kérdést.. Anyja születési helye. Hiszen egy pofonegyszerű!! Gyorsan beírtam a választ, mostani városkánkat, és .. bennt voltam a Hotmailjébe! Felléptem Facebookra, és ott is az "elfelejtett jelszó"-ra. Kértem a jelszóátállításos linket a Hotmailra. Elküldték. Bejutottam Larion Shief facebookjába.
~ o ~
A kezem még mindig remegett, és éreztem, hogy amit csinálok, az teljességgel hülyeség. Természetesen a Candyvel való beszélgetésére mentem rá először.
Kellemesen csalódnom kellett Candiesben. Nem tűnt ribinek, sőt, értelmesnek tűnt, és normálisnak. Mikor Larion szerelmet vallot, utána egy nappal ismerkedtek meg.. És azért nem ment utánam többéé.. Larion rögtön szerelmes lett.- olvastam az üzenetben. Az egész meg volt, az elejétől.- Nyálas, csöpögős üzenetek voltak, szerették egymást.. Aztán.. Candy többé nem írt szerelmesen.. Ez már akkor volt, mikor összejött a mostani pasijával.. Larion továbbra is, minden nap írt neki.. most is.. Candy is.. de már nem szivecskékkel.. Engem meg sem említett. Rögtön elfelejtett..
Miután eleget olvastam az üzenetből, utánajártam, hogy engem említett-e, vagy még hány lánynak csapja a szelet.. Nem láttam egy ilyen üzenetet sem.. Az enyémet és a Mylahosat is kitörölte.. Bizonyára a Candys sokat jelentett neki, és nem törölte ki..
Engem nem említett még a mostani "tesájával" való beszélgetésben sem..
És akkor átgondoltam: vagy kitörölte, vagy én, Mylah és Rebecca voltunk csak, akinek ilyeneket írogatott..
Kezdtem érezni, hogy talán tényleg akkor még komolyan gondolta.. Végülis ő írt rám.. Mylahnál Mylah írt rá először.. De nem, nem lehet.. Bizonyára kitörölte a többi hódítós üzenetét..És nem szerethetett. Akkor nem tudott volna ilyen könnyen elfelejteni..
Hiába minden.. Nem is tudom, miért érdekel még mindig ennyire..Fogalmam sincs.. De valamiért nem tudom kiverni a fejemből.. Kijelentkeztem Larion profiljából, bár tisztában voltam vele, hogy többet nem tudok majd visszalépni.. Beléptem a sajátomba, és tudtam, valakivel beszélnem kell...
Írtam Aliannahnak, hogy sürgősen írjon, mert feltörtem Larion profilját.. Nem tudom, miben segíthetme..
~ o ~
KICSI_HELL íhv.
Sziasztok! :)
Nos, újabb fejlemények = új rész.:)
Vártátok? Remélem.:P

Este vigyorogva aludtam el. Reggel annyira már nem vigyorogtam, mert elaludtam, és sietve kapkodtam össze a ruhámat, és a sminkem, végülis időben indultam el. Úgy volt, hogy Aliannahhal a sarkon találkozunk, mikor leszállok a buszról, de nem volt ott természetesen. Elindultam abban az irányban, amelyről jönni szokott, körülbelül fél kilóméterrel odébb találtam meg.. Mercedes még nem volt vele, ő csak az iskolában csatlakozik hozzánk..
Beértünk a suliba, Lariont nem láttam, de biztosan ott volt valahol.. valahol.. Vigyorogtam végig, és bevártuk a padon Mercedest, aki még nem érkezett meg.
- Sziasztook!- köszönt ránk hátulról, és gyorsan lepakolt mellénk.- Kéne menni órára.- nevetett ránk.
- Te mondod? Rád vártunk!-szólalt meg Aliannah. A hátunk mögött Rebecca is megérkezett, ő is késett.
- Ojjaj..- a folyosó végén az osztályfőnökünk közeledett.
- Tessék bemenni órára!!!! - mondta erélyesen. Véletlenül osztályfőnökink volt... Tehát kelletlenül felballagtunk a termünkbe. Persze Larion már ott feszített. Mercedes nyomban akcióba lendült.
- Jéééé, itt van a baráátuunk!- visította.- Carina, igazad volt, még jó, hogy élőben nincsen tiltás gomb!- kihívóan meredt Larionra, aki a padot bámulta. Rebecca felnyögött mögöttünk.
- Mi baj van Larionnal? -kérdezte naivan. Rebeccának Mercedes gyorsan beszámolt a tegnapról, de csak arról, rólam nem tudhatott. Ekkor Aliannah felpattant. Az osztályfőnök most érkezett meg, de Aliannaht nem zavarta.
- Gyere kérdezzük meg, miért tiltott le!- fogta meg a karom. Mercedesre néztem, majd megütköze Aliannahra.
- MI?! Most?!
- Ja, gyere már. - húzott arrafelé. Mercedes és Rebecca is jöttek, az ofő a helyén bámult.
Odaráncigáltak Larion elé. Aliannah leguggolt, mert Larion éppen alacsonyan helyezkedett el a padon..
- Na, miért tiltottál le engem tegnap este?!- mondta kérdőn Aliannah. Nem is tudtam, hogy ilyen határozott tud lenni..
- Mert úgy volt kedvem..- morogta Larion, rá sem nézve Aliannahra. Aliannah újra és újra megkérdezte, Mercedes is, de ő már flegmán. Larion a huszadik egyforma válasza után tört meg.
- MERT! - mondta hangosan.- Esküszöm még nem ütöttem meg nőt, de ha nem tűnsz el, meg fogok!!- Ekkor elámultam. Mi a fene történt ezzel? Mi van itt? Larion komolyan megfenyegette Aliannaht? Na, Mercedesnek és Aliannahnak több sem kellett.
- Tényleg? Megütnél? Fenyegetőzöl? Na hajrá, én nem ütni foglak, de jobban fog fájni! Ilyennel mersz fenyegetőzni?! Mikor igazam is volt? Kit tiltasz még le, hm? Végén nem marad ismerősöd, gyökér!- Aliannah ideges lett. Mercedes szintúgy.
- TÉNYLEG?! Ha megütöd, te is meg leszel ütve! Tisztában vagy vele, mit mondtál? Majd ha kihívok pár embert, meglátom akkor is ilyen nagy lesz-e a pofád!
Mercedesnek valóban voltak bizonyos kapcsolatai, és csak egy szó kellett volna, és jöttek, és vertek. Szóval Larion helyében nem nagyon pofáztam volna vissza, ő sem tette meg.
- Jézus, mi van veled, Larion?- mondta csalódottan Rebecca. Szerintem ez fájóbb volt, mint Matthew Crebbs ütéseinek ígérete. Hátrafordultunk, és a helyünkre mentünk. Útközben még Mercedes mindig mondta a magáét..
~ o ~
Larion óra végén kereket oldott az iskolából. Az osztályfőnök megpróbált beszélni Mercedessel, miszerint miatta tette a fiú, de viszont én nem tudtam, mit gondoljak.
Mercedes és Aliannah kinevette Lariont, miképpen ő gyáva, és azért futamodott meg.. Ám én más szemszögből néztem..Lehet, ha Larion tovább marad, Mercedes már a sürgősségin feküdne.. Hallottam már pletykákat Larionról, már félig elhittem, félig igazat adtam a lányok ócsárlásának.
Vajon folytatódni fog? Vagy Larion örökre eltűnik? Esetleg Rebecca a pártját fogja majd, és nem történik semmi? Nem akartam az érzéseimre hagyatkozni, miszerint Larionnal soha többé nem leszünk beszélőviszonyban..
Sziasztok! :)
Na ki haragsziik rám nagyoon amiért nem hoztam réészt? Bocsánat.:( De megvan az oka!! És mégpedig az, hogy egy igaz történetet írok, és nem volt fejlemény. De most végre van, úgyhogy rész is, ha szerencsétek van, holnap még több lesz.:) :P
Köszönöm a türelmet, csillagokat, komikat, Carina Valentine visszatért.:$

Hol is tartottunk? Szóval ugye kezdett bejönni a tervem.. Larion lebukott.. nem is akárhogyan.. De ő ezt még nem is tudja! Ezt nem szabad elrontanom, minden percét kiélvezem, szívemben már nyoma sincsen azoknak az érzéseknek, mint két héttel ezelőtt. Kérem szépen, ki mondta, hogy szabad a lányok érzéseivel játszani? Lehet, hogy szőke vagyok, de nem játék Barbie! ;) Aki velem ujjat húz, .. az kártyát a halálba.
~ o ~
Mint gondoltam, Larion kimaradt az iskolából. Mikor újra viszontláttunk, addigra tökéletes kis tervecském volt.. Ha beszól, kitálalok. Lehetőleg nem Mylah előtt.. Habár, ha felidézek egy mondatot.. "Candyvel most szünetelünk, most csak TE VAGY!" Akkor már tudni fog mindent.. Igen, ezt kell tennem.
Ám Larionnak eszébe nem jutott volna beszólni. Azok után, hogy Mylahnak miket írogatott, rá sem nézett..Nagyjából csak hülyeségekért szólt hozzám, nézzek meg ezt-azt, mikor egyik történetelmen valahogy mögém sodorta a szél a padjával, legalább ötször hívta fel a figyelmem az üres dogájára, vagy valamire, amiért hátra kellett fordulnom. Nem találtam alkalmat a beszólásra, sőt, kicsit mérges is voltam magamra, amiért túlzottan kedves voltam. Vagy valami ilyesmi.. De olyan fura volt megint.. Nem tudtam volna előhozakodni ilyen lecseszésekkel, mikor. Nem ment..:S
~ o ~
Viszont volt mellettem valaki, aki nem rettent vissza ettől, és aki elindította a lavinát másnap, de én hülye nem kaptam az alkalman.. Mindig utólag jut eszembe, mit kéne tennem.. Hogy ki volt az, akivel kémiaórán kicinkelhettük volna Lariont? Ki más, mint Aliannah. Mellettem csücsült, és miután Larion megjegyzést tett Rebecca mellére, Aliannah hangosan, célzottan megszólalt.
- Szerintem szánalmas a gyerek, hogy mindenkire rámászik, nem? Még MYLAHRA IS!- mondta. Elkerekedett szemmel bámultam rá, ő pedig biccentett, hogy most folytassam, de nem bírtam kellően.
- Aha, szerintem is...- mondtam, hogy Larion tisztán hallja, mégis szolidan.
Arckifejezése nem árult el semmit, és Aliannah sem tudott semmi újat mondani. Még röhögtünk egyet, és elúsztattam a lehetőséget. Vagy lehet, hogy akad jobb? Na lássuk.
~ o ~
Egy szép, tavaszias estén leültem a Fb-om elé, hogy megbeszéljük Aliannahhal, mikor menjünk holnap iskolába. Már várt engem egy üzenet tőle, ami nem a holnapra vonatkozott.
"Nézd Larion kiírását!!"
Ez állt az üzenetben. Rámentem az adatlapjára, de nem láttam semmit. Megírtam Aliannahnak, aki megígérte, hogy jön gépre, és elmesél valamit. Alig vártam..
~ o ~
Aliannah Myles üzenete:
Na szóval.. Kiírt valami hülyeséget.. hogy a hazugságoktól már lassan hízok.. erre.. odaírtam.. hogy "Ezt pont te mondod?!" Erre az a Candy belikeolta a hozzászólásomat, és válaszolt rá, hogy " Ott a pont". Larion törölte a bejegyzését, és LETILTOTT!!
Jézusom. Hogy ez mekkora eszközt adott kezeim közé! Beléptem Mylah Facebookjára, és írtam Larionnak egy üzenetet: " Még mindig nem vágtad le, hogy nem Mylahhal beszéltél a minap, agytröszt?!"
Nem tiltotta le Mylahot, de nem is válaszolt. De látta. Biztosan látta. Visszaléptem a saját profilomba, és ráírtam Mercedesre. Elmeséltem neki a történteket, tudtam, hogy benne nem fogok csalódni. Valami most lesz, érzem.. És milyen jól éreztem.. Mercedes feldühödött, ő mindent tudott már, mindent elmeséltem neki Mylah facejéről is, az enyémről, Larionról, rólam.. Mindent tudott, és most ezt.. Eljött az idő, hogy tudassuk Larionnal: mindent tudunk. Mercedest már régebben letiltotta egy cinkes hozzászólás miatt Candiesre vonatkozólag.
Mercedesről tudni kell, hogy szeret postolgatni. Az üzenőfalamon legalábbis hamar megjelent a következő, többet nem is kell írnom, most láthatjátok, miként alakulnak a dolgok. Aki ismeretlent olvashattok, James Moss-t, ő Larion atyai jóbarátja az iskolában. A tesája.
Szerintem nem kell magyarázni a dolgokat, olvassátok élvezettel:
Sziasztok!
Remélem kellemes meglepetés, hogy mégis van ma rész..:)
Múltkor említettem, hogy a történet igaz, na, még most is..:) De a mai nap durva volt.:)
Íme..

Halál komolyan értettem, mikor azt mondtam, Larion meg fogja bánni tettét.. De előbb me akarom tudni, hogy mi is történt velem valójában.. Miért akartam megváltozni? Vagyis kiért? Kiért szenvedtem? Kivel állok szemben?? Mit gondolt, mikor nekem írt valamit? Hm? Mit?
A tökéletes eszköz, amivel kideríthettem, akkor pottyant az ölembe, mikor drága osztálytársnőm szemet hunyt minden felett, ami életében volt, és úgy döntött, kipróbálja, milyen azoknak, akik kiállnak a sarokra.. Természetesen senki sem hitte volna el neki.. Ezért adott egy kulcsot a kezembe Larionhoz.. Ott kell véget érnie ennek az eszmefuttatásnak, ahol keződött. vévévé.facebook.com.
Bizony. Aliannah gyorsan megkaparintotta a kulcsot, mert őt mindenki szerette, vagyis nyaltak neki, mert Mercedes barátnője volt.. Így tudta meg a bizonyítékot arra, kikkel feküdt le Mylah.. A jelszava, és a felhasználóneve volt a kulcs.. Mikor megtudtam, semmi rosszra nem gondoltam.. Ám eszembe jutott, hogy már nem vagyok az a Carina Valentine, aki voltam.. Nem is tudom, ki vagyok most... Csak azt reméltem, hogy megtudok valamit, és ezzel még több történetem lesz ebbe a már amúgy is furcsa történetbe.. Amit a fejemben írok.. De ne kalandozzunk el...
Természetesen jót nevettem Mylah naivitásán, ahogyan a pasikkal beszélt.. De elfelejtettem kijelentkezni, úgy kattintottam Larion nevére.. Mikor észrevettem, hogy látom, miket írkál ki, Mylah kiírása, miszerint ' Ha szeretsz, bökj meg' kítűnő alkalom, hogy megbökjem én Lariont, Larion visszabökje Mylahot, és Mylah ráírjon, mint frissensült faszravágyó..
Így elkezdenek beszélgetnii.. De az nekem mire jó? Ááh.. megvan!! Kiderül, hogy Larion igazából mondta-e nekem azt, hogy szeret, vagy nem.. Mert ő is hallotta Mylahról a pletykákat.. Kiderül, hogy billiárdozni akar-e (golyókat a lyukba, csak a fehér be ne menjen), vagy tényleg szeretett.. Ha tényleg szeretett, lekoptatja Mylahot..
Zseniális tervemmel fejemben léptem ki..
~ o ~
Hogy a tervem bejött? Hát persze.. De eddig csak félig.. jobban ment, mint gondoltam.. Életem legzseniálisabb átverése.. Mylah ráírt Larionra, hogy a kiírása miatt böködi-e.. Larion pedig visszaírta, hogy nem, csak úgy, viszont tényleg szereti.. Innentől jött az én időm.. Kit érdekel, ha lebukom? Most minden kiderül.. Sajnos.. vagy nem?
Mylah Rena üzenete:
De hogyan szeretsz? :-)
Larion Shief üzenete:
Miért, te is szeretsz?
Mylah Rena üzenete:
Én kérdeztem előbb, mondd el te.:)
Larion Shief üzenete:
Igen, szeretlek..:-)
Mylah Rena üzenete:
De hogyan szeretsz?
Larion Shief üzenete:
Miért érdekel ennyire? Te hogyan szeretsz?
Mylah Rena üzenete:
Hát hogyan szokás szeretni? Mondd el már..
Larion Shief üzenete:
Hát szerelembőőől. De barátilag is lehet szeretni!
Mylah Rena üzenete:
Igeen. De van másik lány is, vagy nem?
Larion Shief üzenete:
Nincs más, csakis te vagy!!! Candyvel szünetelünkk..
Szerintem mindenkit vágtak már pofán.. Na ez pont olyan érzés volt.. Csak játszott velem.. Csak játszott velem.. Most kiadom a mérgemet.. Elküldöm a fenébe, megmondom neki, hogy mekkora szemét..
~ o ~
Hirtelen felindulásból, mindent, amit elterveztem, Mylah nevében leírtam.. Képes volt utána azt mondani, hogy ő nem játszott a lányokkal sohasemm.. Még arra is céloztam, hogy Mylah nem én vagyok.. Mindent elmondtam neki.. Remélem megjegyezte.. Tenni fogok, hogy holnap még tudja is, kivel beszélt.. Utolsó, mocskos szemét állat.. ezt még nagyon meg fogja bánni..
~o~
KICSI_HELL írj ha vagy!!! Fontos!!!!!!
Sziasztok! :)
Hozok nektek egy részt, mert nagy valószínűséggel holnap nem lesz.:(
De remélem nem fogtok haragudni, ez sem lesz izgalmas talán, ha hétfőig sem lenne, akkor .. írok magamtól..
Nem fontos az utolsó mondat, jöjjön a részetek.:)

Jared közrefogta Lariont, és elmondta neki, hogy szálljon le a csajáról, és ne merjen hozzá érni. Rebecca ezután rá sem nézett Larionra, és nem is szidta a háta mögött.. Én személy szerint Rebecca viselkedése után nem csodáltam Larion reakcióját, mégiscsak pasiból van.. Sokszor eszembe jutott, elképzeltem a jelenetet, és néha fejbevágtam magam, mikor arra gondoltam, miért nem velem? Persze nem hagytam volna, de elégtétel lett volna megint tudni, hogy szeret, és végre elmondhattam volna neki, mekkora bunkó.. De ahhoz, hogy megtegye, nekem is bátorítanom kéne, amit nem fogok megtenni..
~ o ~
Álmosan nyomtam le a telefonomat, benne maradt az ébresztő, pedig már szombat volt szerencsére. Ha már felébresztett, megnéztem rajta, mi újság Fb-n.. Felmentem Larion adatlapjára, megállapítottam, hogy Candyvel közös képei eltűntek, és hogy már nem lájkolta Candy egyetlen bejegyzését sem.. Hmm..
Eddig boldogság volt.. Remélem szomorú.. mindenki lepattintja.. Már elterveztem a szövegem, amit mondanék neki, ha megint bepróbálkozna.
" Én vagyok az utolsó jelölt, akinél megpróbálkozol, vagy vannak még többen is? Candy ejtett, Rebecca is, ezek szerint én vagy a harmadik? Féreg vagy.." Ezek a szavak jártak a fejemben.. Bár az övében is már ez járna, de még nem tudtam beléadagolni.. Alkalom pedig többször nem lesz, engem ezúttal kihagyott a sorból, mint látom, talált magának mást..
Egy vérbeli kurva képei alá írta a "Szép vagy nagyon, csinos vagy stb." szövegeket..Szép.. Kezdem lassan kiismerni ezt a férget.. Ennek mindegy ki legyen, ez nem barátnőre megy, ez csak deréktól alul pályázik a jelöltekre.. Mivel érdemeltem ki, hogy egyáltalán azt hitte, esélye lehet erre. Jézus.. Szánalmas.. Mégis.. mégis miért reménykedtem? Ki ez? Mit képzel? Mikor mondhatom már meg neki, mit gondolok róla??!
Esküszöm, hogy egyszer az arcán kezem nyomán minden ott fog maradni, amit gondolok róla.
~ o ~
Pls ne öljetek meg amiért ilyen röviiid.:( :-*
Sziasztok! :)
Ma nagyon is lusta voltam, nem is terveztem részt.:$$$ De mégis. xD DarkDevil felhívására, íííme.:) Kicsit furcsa hangulatomban vagyok, szerintem a rész is olyan lesz, de remélem azért tetszeni fog nektek.:$

"Larion Shief kedveli Candy Floss bejegyzését"
"Larion Shief kedveli Candy Floss bejegyzését"
"Larion Shief kedveli Candy Floss bejegyzését"
"Larion Shief kedveli Candy Floss bejegyzését"
"Larion Shief kedveli Candy Floss bejegyzését"
Megállt az ujjam az egeren.. Eltoltam magamtól a sajtos szendvicset, és összeszorított szájjal ültem a gép előtt.. Most mit mondjak? Hogy legszívesebben felhívnám, bár még a számát sem tudom, és elmondanám neki, hogy ekkora barmot még nem teremtett a föld!? Megvallom őszintén, életemben először - bár nehemre esett bevallani - féltékeny voltam.
Nem bántam meg amit tettem, de sokszor elgondolkodtam, hogy normális-e ez.. Miért tette ezt? Igaz volt, amit mondott? Sokszor láttam hozzászólásokban, üzenőfalon áradozott, ám Candies profilját jobban megnézve.. volt barátja.. Nem volt kinnt, hogy kapcsolatban, de.. minden jel arra mutatott.. De hogyhogy Larion ennek ellenére is - bár nevet nem említve - kiírogatja ezeket? Hogy mondhatja, hogy erre a lányra vár már 17 éve?! HOGY? Hát nem köcsögség? Kínoztam volna, ha továbbra is engem szeretne.. szeretne?! Fenét.. Nem szeretett soha.. És nem is fog.
~ o ~
Felesleges volt a cicoma, a szájfény, a ruha.. Larion nem jött iskolába. Betegségre hivatkozva otthon maradt, ezért egyedül ültem, és írkáltam.. volna, de valahogy a kezem nem mozgott.. Hallottam a tanárt, továbbra sem fogtam fel szavait, továbbra is ott volt a füzet az ölemben, de üres lapjai szinte vakítottak.. Óra végén sóhajtva tettem el a füzetet a táskámba, és a messzibe bámulók kifejezésével ültem a padon. Az élet szívás..
- Minden rendben?- huppant le mellém Aliannah.
- Aham..- mondtam, rá sem nézve..
- Oké.- felpattant, s tovább szaladt Mercedessel.. Jared és Rebecca a sarokban üldögéltek, Erhard mosolyogva figyelte Mercedest, amint hosszú, barna haját hátravetette.
Bizonyítás? Magamnak, másoknak, a lelkelmnek, vagy tényleg neki?
~ o ~
Larion hiába jött iskolába, mintha nem látott volna az orránál tovább, a füzetébe "Candy" feliratokat és cukorkákat, szivecskéket rajzolt, és még Rebecca is cukkolni kezdte emiatt.. Ha Larion éppen rámnézett gondoskodtam róla, hogy éppen fülig érő vigyorral lásson, és sokat halljon nevetni, és érezze: nem is törődöm vele.. Ám nem éreztem a tekintetét magamon.. egyszersem..
Telt-múlt az idő, és a helyzet nem változott.. Annyi, hogy töröltem őt az ismerőseim közül, és nagyjából már nem érdekelt. Mercedessel jóban lettem, együtt mentünk csinos ruhákat vásárolni, no meg Rebeccával és Aliannahhal. Igen, mindenki jól olvasta a Mercedes és Rebecca neveket.. Rebecca továbbra is buta maradt, de nagyjából elviselhető, és jó szövetséges volt Larion ellen..
Már ketten kérték el a telefonszámomat az utcán járkálva, de egy sem hívott fel.. De ego-növelésnek mindig jobb volt, mint Larion hiányzó tekintete.. Túl lettünk a karácsonyon, pénzadagomból újítottam a sminkfelszerelésem, és hajkellékeket vásároltam, no meg egy új telefontokot, és fülbevalókat.
Szilveszter napján Jared, Rebecca, Mercedes, Erhard, Aliannah és én együtt töltöttük a napot Aliannahéknál, mert a szülei síelni mentek, Aliannah nem akart menni, ezért tarthatott szilvesztert. Kellő mennyiségű pezsgővel kibírtuk az éjszakát, jót buliztunk, nevettünk, aludtunk, és ennyi volt.. Reggel "booldoog új éévet" nyögésekkel keltünk, ami úgy hangzott, mintha rettentően másnaposok lennénk, pedig csak fáradtak voltunk a sok nevetéstől...
Rebecca érdeklődve mesélte, hogy Candy Floss kirakta, hogy kapcsolatban van, ám nem Larionnal, hanem azzal, akit sokat láttam a képei alá írogatni. Egyúttal felolvasta Larion csalódott bejegyzéseit, miszerint megint dobták.. Az új év hát így indult, de alig vártam az iskolát, úgy éreztem rendbe jöttem.. Két napot még pihenhettem, és végre újra elindulhattam kedvenc megbámulós utamon. Az iskolába érve Lariont pillantottam meg először, viszont úgy, amire nem számítottam. Nem tűnt csalódottnak, sőt, Rebeccát karjaiban tartva ugyanolyan hülye vigyor ült a pofáján, mint mindig is.
Nem ez volt a meglepő főként, hanem Rebecca a karjaiban, mert Rebecca az utóbbi időben mindenkinél jobban szidta.. Rebecca engem megpillantva elengedte Lariont, akit Jared újfent morcosan méregetett, és nyakamba vetve magát adott három puszit, viszonozni sem engedte, újra Larionon csüngött. Nagyot fújtam magam elé, majd inkább csatlakoztam a Mercedessel trécselő Aliannahhoz.
~ o ~
Mikorra Rebecca újra visszahozta a régi állapotot, Larionnak mindennemű bejegyzése megszűnt (azért néztem az adatlapját, hiába töröltem le) , csak a szokásos sablonosak voltak "Lájk ha vagy" és ilyenek..
Egyszer aztán Rebecca sírásra görbülő szájjal jött ki a női mosdóból, és Aliannah nyakába zúdult.
- Mi a baj?!-támadtunk rá, mire őt megtörölgetve nemlétező könnyeit, fordult hozzánk.
- El.. elmentem a mosdóba.. éés.. Larion..- szipogta.- a másiknál volt, vágod, hogy megfogta a kezem, behúzott a vécébe.. és..
Hirtelen elöntött a félelem. Megerőszakolta volna? Jézus, ennyire csak nem hülye..
- És..- folytatta Rebecca álszipogások kíséretében..- Meg akart csókolni.. Hol van Jared??!! Jareeeeeed!!- szemét bőszen törölgetve tűnt el Jared irányában. Larion csalódott arccal maskírozott végig a folyosón. Szemölldököm felhúzva követtem tekintetemmel.
Legjobban Aliannah és Mercedes motyogása illet a helyzetre.
- What the fuck?
- Hát én nem csodálkozom..
~ o ~
Sziasztok! :P
Köszönöm a kommenteket, csillagokat..:) Éés nyugodtan mondjátok, ha valamit hiányolnátok a történetből! :)
Itt a következő rész! :)

Hát én majd megmutatom neki! Megmutatom neki, kivel szórakozzon, azt hiszem! Azt hiszi, én is csak egy ribi vagyok, akinél bepróbálkozhat?! He? Téved, és a tudtára is fogom adni! Ezt elrontotta, nem is akármennyire! Dühösen kentem be az arcom krémmel, cibáltam a fésűt a hajamon, és remegő kézzel felvittem a szempillafestéket a szemeimre. A ruhásszekrényem kínálta a legjobb darabokat, pont azok akadtak a kezembe először, amikre szükségem volt. Hófehér tunika, természetesen flitterekkel körbevéve, hogy a figyelmet a nők legfigyelemreméltóbb testrészére irányítsák, fekete feszülős nadrág, a hajamat kiegyenesítettem, és szabadon hagytam lógni a vállamra, bepúdereztem az arcomat, mert így olyan az ember bőre, mint egy porcelánbabáé.
Dacosan szegtem fel a fejemet a tükör előtt.
- Na ez megfelel!- mondtam harciasan, s újból rányomtam a telefonom kijelzőjére..
~ o ~
- Candy.. Candyy.. nincs is Candy nevű ismerőse..- dőltem hátra laptop előtt. Egy bizonyos Candyt kellett keresnem Larion ismerősei között.. Már értettem mindent, összeállt a kép. Ez a seggfej nem más, csak valami kapcsolatmániás, szerencsétlen idióta.. Azért nem írt vissza, mert már másnak szánta azokat az üzeneteket, amiket egy nappal ezelőtt még nekem írt.. Vagyis biztos voltam benne, hogy a füzetére frissen pingált női név (Candies F. - Candy) a magyarázat mindenre.. Hogy szomorú lennék? Nem, csak dühös. Női hiúságomat sértette a dolog, és örültem, hogy nem mentem bele a csapdájába. Kitöröltem az üzenetét, és gyűlöltem.. De látni akartam Candyt, és tudni, hogy csúnyább nálam, hogy megint melléválasztott.
De nem találtam. Egyetlen F betűs Candy nem volt a világon.. Néztem a híreket, oldalt, amint pörögtek az események, ki mit lájkolt, szólt hozzá, osztott meg, kinek az ismerőse.. Végigpörgettem lassan az oldalt, mikor rákadtam, amire kerestem.
" Larion Shief kedveli Candy Floss bejegyzését"
Dühödten csaptam a touchpadta, és rámentem a ribanc nevére.. Mikor azt mondtam ribanc, sajnos nem tévedtem.. Candynek a kezdőképe nem volt bizalomgerjesztő: rosszabb volt mostani énemnél.. felsőjét oldalra húzva villantotta ki fél mellét, a kép alatt pedig ":$" jelecskével a felirat: " Mellesleg Mizu?! :$"
Nem is akartam tovább nézni.. Én jobb vagyok ennél, és ezt be is bizonyítom. De kinek?!! Kinek tegyem? Mi értelme? Nem látok a fejébe, komolyan gondolta-e.. Lenne-e értelme ennek? Lehet, hogy találhatnék jobbat is.. Hiszen millióan bámulnak meg, és lehet, hogy ezzel vághatnék vissza.. De ki kell derítenem, mit gondolt erről.. És nem utolsóként : Bosszút kell álnom Larion Shiefen. Ha az életembe kerül is, megtudja, mit gondolok róla, de előbb teszek arról, hogy mindent megbánjon, azt is, hogy valaha ismerte azt a nevet: Carina Valentine.
~o~
Kicsit kevés, ugye? :( Nincsen ihlet.:( Reméle nincs hari, nézzetek be addig ide:
http://rainbowinoctober.blog.neon.hu/
http://tippekmindenkorra.blog.neon.hu/
http://thephotographer.blog.neon.hu/
http://girldream.blog.neon.hu/
:)
És JD-s -Life ( http://teen-life.blog.neon.hu/) nemsokára hozom a kedvenc idézeteimet, és képeim.:) Aki szereti az ide címként írtakat, benézhet majd.:)
Sziasztok! :)
Az ez előtti-előtti rész még folyamatosan népszerűsödik. Hogyhogy? :D Az miért tetszett nektek annyira? :) Remélem ez is tetszeni fog.:$
És köszönöm az 5 teljes 5 csillagot, és ismételten a Facebook Likeot! :) <3
A fenti idézet Angel Csaj-him-nusz c. számából van, amit érdemes meghallgatni.:$

by.: http://www.facebook.com/pages/-wqs/145944738849510
Mire oldalba böktem Aliannaht, hogy ő is lássa, ki közeledik felénk, addigra Larion már mellénk ért. Már nem is tudom, hogy miről beszélgettünk, azt tudom, hogy a kínos csöndben néha felhangzott a hangunk, Aliannah néha hátba bökött, de amúgy is verejtékeztem, annyira zavarban voltam. Nem tudtam, most mit csináljak. A vér lüktetett az ereimben, a fejemben éreztem a szívverésem, és bár meleg volt, mindenem jég hideggé vált.
Lassan érkeztünk el a buszmegállóhoz, addig vagy hússzor mondtam el Aliannahnak, hogy tegye le a telefont, és ne Fb-zzen.. Az volt a szerencsénk, hogy a busz hamar szokott jönni, nem kellett kínos csendben ott lenni, és beszélni sem akartam Larionnal. És igen: mihelyst odaértünk, beparkolt az hatalmas gépjármű.. A buszmegállóban még voltak páran, előre engedtem őket, addig váltottam pár szót Aliannahhal, sablon duma, majd hívlak, hétfőn tali, stb., stb. Aztán vettem egy nagy levegőt, és Larionhoz fordultam.
- öö. Veled szeretnék majd beszélni. De most megyek.. szia..- nyögtem nagy nehezen, és néztem, hogy emeli a szájához a cigarettát, és fújja ki a füstöt. Reméltem, hogy nem akar megpuszilni. Inkább nem figyeltem, mit reagál, hallottam halvány 'jól van'-ját, és felszálltam a buszra. Mutattam a bérletem, mint egy NCIS-os, és leültem, jó hátul. Láttam, hogy Aliannah és Larion elindulnak.. Nem tudom merre.. Nem akartam figyelni.. Félek a szívem nem bírta volna a dobogást..
~o~
Amikor hazaértem, furcsa szag fogadott. Ledobtam a táskám, és hangosan köszöntem, hogy anya, az egyetlen, akinek itthon kéne lennie, hallja.
- Sziaa, megjöttél?!- hallottam hangját valahonann a konyha felől. Elindultam hát a konyhába, hogy egy embert lássak, aki miatt nincsenek furcsa reakcióim, de tévednem kellett. Anya éppen gyertyát öntött.
- Hát te mit dolgozol?- támaszkodtam a pultra.
- Én?- kérdezte anya, nagy odafigyeléssel mártva a kanócot az edénybe- Én unatkoztam, és túl sok volt itthon a gyertya. Ülj le, és egyél, a tűzhelyen van a kaja.- mondta, és folytatta munkáját. Kivettem magamnak egy tányért, és megebédeltem, majd nem akartam zavarni, felmentem a szobámba. Általában leckét szoktam írni, de most villámgyorsan a laptopom elé vetettem magam, hogy megnézzem, írt-e Larion. Nem tudom, miért érdekel ennyire, hiszen a kérdésére alapból nemet fogok mondani. Ezt eldöntöttem, sőt, tudtam, hogy meg fogja kérdezni, miért. A sablonszöveg nem az én dumám, de alkalmazni fogom: lehetünk barátok, de nem működne.. És az igazat.. Hogy egyszer majdnem belementem egy kapcsolatba úgy, hogy nem is tudtam, mit érzek az illető iránt. Egy életemre megutáltam..
De Lariont nem akartam megint megutálni, mint év elején, mert azóta sokkal jobb fej. Vele együtt majdnem felgyújtottuk a padot fizikán, mert a tanár gyertyát adott a kezünkbe, és egy csomó gyufát. Felejthetetlen élmény.. Meg.. normálisnak tűnik.. Olyan, mint a többi.. Vagy mégsem.. valami egészen más.. mintha tudna valamit az életről.. valamit, amit sok ember nem tud, csak.. csak én. És ezt éreztem benne..
Megráztam fejem elmélkedéseimből, és bejelentkeztem. Egy üzenet.. Larion Shief.. Nos, azt hiszem, ez nehéz lesz.. nem akarom magamban kommentálni.. Csak írom.. Elmondom neki..
Larion Shief üzenete:
Ha gondolod, írhatsz.:)
Carina Valentine üzenete:
Gondoljam? :)
Larion Shief üzenete:
Igen.:) Amúgy miről akarsz velem beszélni?
Carina Valentine üzenete:
??
Larion Shief üzenete:
Azt mondtad, szeretnél majd velem beszélni.:) Írd most!
Carina Valentine üzenete:
A kérdésedről szeretnék beszélni, de majd élőben.:)
Larion Shief üzenete:
Mi a válaszod?
Nincs kibújó.. El kell neki mondanom..
Carina Valentine üzenete:
Sajnos nem.:(
Larion Shief üzenete:
De miért? Pedig boldog lettem volna..:( :'(
Carina Valentine üzenete:
Sajnálom, de nem működne.. Tudom.. És nem akarok hibázni.. Mert egyszer már.. alig ismertem valakit, majdnem igent mondtam, és.. megutáltam.. örökre.. nem akarom ezt veled is..:( És még kialakulhat.. de most így nem tudom azt mondani, hogy igen..
Larion Shief üzenete:
Legalább próbaidőt adhattál volna..:( Amúgy ma meg akartalak csókolni.. De sokan voltak..
Carina Valentine üzenete:
Ezt sem veled, sem magammal nem tudtam volna csinálni.. És ha tényleg nem működött volna, nem tudtam volna elédállni, és azt mondani, hogy vége..
És inkább ne tedd.
Larion Shief üzenete:
Pedig tényleg nagyon szeretlek...:(
Majd máskor bepótolom..
Carina Valentine üzenete:
Mondom ne tedd! De elhiszem.. És ne legyél szomorú!
Larion Shief üzenete:
Miért, akkor mi legyek? :(
Carina Valentine:
Nem tudom, de szomorú ne.. Ja, és dühös se..:(
Larion Shief üzenete:
Rád nem leszek.:) :(
Carina Valentine:
Akkor jó.. és ne érezd rosszul magad emiatt.. mi attól még jóban vagyunk..
És ettől a perctől fogva hiába vártam, hogy Larion írjon nekem, egy üzenetet sem kaptam. Sem aznap, sem többé.. Soha.. Alig vártam a hétfőt, beszélnem kellett vele, tudnom, hogy nem haragszik.. Megint úgy éreztem, hogy hibát követtem el, mintha erre vártam volna, és most eldobtam.. De az eszem, vagy a szívem, nem tudom, melyik súgta azt, hogy mondjak nemet.. De .. ezt tettem.. Ekkor kételkedni kezdtem Larion szavaiban.. Nem tudtam elhinni, hogy nem ír.. Nem teper.. Nem ír. Nem tudtam, mit írhatnék, talán nem is szabadna, hacsak nem azt, hogy, de mégis, igen.. De nem tettem semmit.. Ültem, két hosszú napon keresztül, félpercenként vagy a laptopomat nyitottam fel, megnézni, nincs- e egy Bejövő (1)-em, vagy a telefonomon ellenőrizhettem, több mint 48 órán keresztül.. De semmi.
És akkor belémnyillalt a fájdalom, nem is tudom, hová, nem létezett az, aki meg tudja mondani.. És egy halvány, nagyon halvány gondolat, aminek nem szabadott igaznak lennie.
"Hibát követtem el"
Sziasztok! :)
Köszönöm a nekem hatalmasnak számító nézettséget, a 7 csillagot, bár csak 4,3, túl sokat osztottam a népet neonon xD
És az egy Facebook Likeot! :)
Hálából itt a rész Nektek! (K)
Éés a színpadon: Carina Valentine.:$

Félig döbbenten, félig pedig sokkos állapotban zártam le beszélgetésemet Larionnal. Valahogy az utóbbi időben már sejtettem.. De ezt nem gondoltam volna. Még az a nagy szerencsém van, hogy holnap nem jön iskolába. Addig kiheverhetem ezt a sokkot. Igen, azt is megkérdezte.. Megkérdezte, lennék-e a barátnője. Kibújtam a válasz alól, élőben akarok vele beszélni! Nem akarok vele beszélni, de muszáj lesz! Fáradtan dőltem vissza az ágyba, gyomrom idegesen, de .. boldogan rándult össze.
Mosolyogva aludtam el.
~o~
Reggel az első dolog, ami eszembe jutott, a tegnap esti beszélgetés. Gyorsan megnéztem, hogy nem-e álmodtam, és mikor meggyőződtem, ismét gyomorgörcsöm lett.. Még jobban, mikor eszembe jutott, hogy Larionnak muszáj lesz bejönnie az iskolába, ha beteg, ha nem, mert be kell hoznia a papírját.. Mintha tegnap is említette volna.. Jézus, hiszen.. hiszen akkor ma... ma kell vele találkoznom, és beszélnem?!
Jézusom, mit vegyek fel?!!
~o~
- Ezt nem mondod komolyan.- Aliannah döbbenten rogyott a padlóra.
- De bizony.- mondtam bólogatva. Beszámoltam neki a tegnap estéről, mire ő majdnem ugyanúgy reagált, mint én.
- És ma jön be?!- mondta hitetlenkedve.
- Nemsokára.- bólogattam még mindig.- Szerinted?! Mindegy, majd elkísérsz a buszomhoz.. Ha egyedül találkozom vele. Nem tudok majd megszólalni..
- Rendben.. Csak beugrok menzára a kajámért, és már jövök is, mehetünk. Szegénykém..- veregette meg a hátam, majd elkísértem az ebédlőbe. Aliannah bement kajolni, én pedig leültem a padra, és vártam. Fejemet nekitámasztottam a falnak, s kimerülten hunytam le a szemem.
- Szia Carina..- az az érzés, mint amit mindig is elképzeltem, mikor a Harry Potterben zsupszkulccsal utaztak, na az pont ilyen volt, mint amit most éreztem. Mintha kampót akasztottak volna a gyomromba, és teljes erővel meghúzták volna. Rémülten nyitottam ki a szemem, és bámultam a hang forrására. Larion volt az. A szívem döngetni kezte a bordáimat, és égetni kezdett a dekoltázsom, lábamat idegesen rángattam, de Larion nem állt meg.
Erharddal oldalán haladtak tovább, de sokáig visszanézett, és még intett is egyet.
- Jesszus atya úr isten..- masszíroztam a mellkasamat, mikor látóhatáron kívül értek. A szívem még mindig vadul dobogott. Soha nem hittem volna, hogy ennyire megviselhet valami. Majdnem szívrohamot kaptam.
Ekkor Aliannah is kijött a menzáról.
- Szia, végeztem. Vette fel a táskáját a vállára. Amúgy itt volt Larion.. - szúrta közbe.
- Tudom.- mondtam.
- Találkoztál vele?- ámult el.
- Menjünk.- vettem fel a táskámat én is, és elindultunk az ajtó felé. Kilépve megint heves szívdobogásba kezdtem, mert megint ott álltak.. Erhard és Larion.. Éppen rágyújtottak. Pfejj.. Ismét a telefonom sietett segítségemre, csörgött. Míg elbeszélgettem anyuval arról, hogy mikor ér haza, addig kikerültük a bámuló Larionékat, és egy másik út fele indultunk a buszmegállóhoz. A veszély elmúltával eltettem a telót, és remegő kezemet masszírozni kezdtem.
- Ne legyél már annyira ki, légyszíves..- nyögte vigyorogva Aliannah.
- Bocs... Tudom, hogy egyszer beszélnem kell vele, és nem kerülhetem ki, de egyszerűen nem megy.- rémülten torpantam meg, és fanyarítottam el arcomat. Az út, ahová átjárható zsákutca nyúlt.. Na erről elfeledkeztem. Ez az út kötötte össze mind a négy utat a buszállomás felé. És ezt Larion is tudta jól. Ő nem akart kikerülni..
~o~
Sziasztok! :)
Remélem eddig boldog nektek az új év, ami tőlem tellik ehhez: hoztam részt.:P
Egy részt átlagosan fél nap alatt írok meg xD De nem baj, mert asszem este volt rész.:)
Tegnap elsütöttem magamban a jó ég, tavaly fürödtem utoljára poént.:DD xd Olyan vicces! Amúgy aki még mindig fél a világvégétől, olvassa el ezt a cikket, és meg fog nyugodni:
http://neon.hu/ezo/2012-a-maja-naptar-vege-egy-uj-vilagrend-kezdete-264467
Akkor hát, fogadjátok ismételten: Carina Valentine - ex-jókislányt.:$
( ez még real story alapján íródik, következő résztől azonban már nem hiteles.:P)

- Carina, bocsi, de Larion végre beteg, és Rebecca mellé ülnék. Nem nagy baj?- Aliannah nagy bociszemekkel nézett rám.
- Nem, dehogyis.- mosolyogtam rá. Legalább végre nyugodtan írogathatok a füzetembe. Aliannah annyit beszélt órákon, hogy már nem maradt időm befejezni a novellámat a papucsbogarakról, pedig ez fontos projekt. Csak arra maradt időm, hogy megtervezzem a legújabb ruháimat, na jó, ezek nagyjából már megvoltak, de legalább előző este megtervezhettem, hogy fogok kinézni.
Kedvenc filmem a Bridget Jones naplója lett, és próbáltam elképzelni magamat a bőrében. Kell nekem olyan nyuszis ruci, mint amilyen neki volt.. Bár nyuszis rucim nem volt, már mindenki megszokta új stílusom, a miniszoknyákat, a platform cipőket, a kivágott felsőket, sőt, Mercedes egyszer elkérte a boltnak a címét, ahol ahonnan a szoknyám származott.
Beültünk a terembe, elfoglaltam az egyik hátsó padot, és berendeztem az ölemben az órai anyagomat, a projektfüzetemet, és a tollamat. Előpakoltam a könyveimet, de a töritanár olyan monoton, lassú, unalmas,vaksi és seggfej volt, hogy azt sem vette volna észre, ha baletott gyakoroltam volna a terem végében. De, azt nem gyakorolnék. Vagy ki tudja: cuki a rucijuk.
Szokásomhoz nem híven a telefonomat is elővettem, mert úgy emlékeztem, van egy kép a papucsogárról benne. Nem volt, de megnéztem a Fb-t , hogy van-e valami érdekes. Aliannah és Rebecca éppen üzenőfalon beszélgettek. Egyszer még megszívják.
- Tehát az 1567-es forradalom után úgy döntöttek a hatalmak, hogy megosztják...- csapott bele a fülembe az unalmas hang, miközben egy érdekes névre lettem figyelmes. Egy tele helyesírási hibával kiírást láttam meg, egy ismeretlen névvel felette.
- Ki a fene az az Lord Manfred?!- röhögtem el magam. Kicsit hangos volt, a tanár egy pillanatra megállt, Aliannah és Rebecca pedig hangos nevetésben törtek ki. Aliannah a pad alatt a telefonjára bökdösött, és tovább dülöngélt röhögve. Rámentem a röhögésemet kiváltó furcsa profilra, kíváncsi voltam ki vette fel egy előkelő jelzővel a Jégkorszak sztárjának a nevét. Mikor megláttam a profilképet, majd' leestem a padról nevettemben.
Larion profilja volt az, és a helyesírási hibái. A tanárnak már feltűnk, hogy félig a padlón vagyok.
- Miss Valentine, szeretne valami megosztani velünk, kérem?- mondta gúnyos hangon a töpörödött professzor.
- Neeeem.- mondtam, és a padra borultam. Mercedes és Aliannah követte a példámat. A tanár feladta, és folytatta az órát, mi pedig a röhögést.
~o~
- La-la-laaa.- dúdolgatva vetettem magamat az ágyra, felvettem a távirányítót, és benyomtam a kedvenc csatornámat, amin a felnőtt mesefilmek szoktak lenni, és több bennük a káromkodás és a durvaság, mint egy bud spenceres filmben. Csavargatni kezdtem a hajam, mert épp egy halál unalmas, századszorra játszott rész volt a Family Guyban, amikor Peter és a csirke verekszik..
Mostanában egyre többet nyomkodom a telefonom..- futott át az agyamon, mikor már megint a kezemben tartottam. Minek van telefonon közösségi oldal? Rontják az ember szociális oldalát.. Fogalmam sincs, ez mit jelent, remélem nem nagy hülyeség.. Míg betöltött, bámultam a csirkeharcot, bár nem értettem, hogy hogyan kerültek egy felhőkarcolóról egy vonatra, ami vidéken száguld.. Mindegy, verekdtek nagyon. Superman gagyiban..
Az oldal betöltött, és ismét nézegetni kezdtem a ribik és értelmi fogyatékosok szokásos kiírásait, Rebecca újonnan szétposztolt falát, és nyomoronc képecskéit, ami alá " juj cich.:$ de cépp vagy!"-ok voltak firkálva. Újra megpillantottam Lariont, de ezúttal már ezen a néven nyomult, Lord Manfred sehol sem volt. Vigyorogva mentem rá a 'Hozzászólás' gombra, és nem érdekelt, mi volt az állapotában, odaírtam: ' Mivan, már nem Lord Manfred a neved? :'D'
Elküldtem, és visszakanyarodtam a kezdőoldalra, megnéztem Rebecca képeit.. Phejj, nem kellett volna.. Új értesítés. "Larion Shief is hozzászólt az állapotához". Gyorsan megnéztem a válaszát.
" Ja, mert tesa mondta, hogy változtassam vissza, mert azt már megszokta. De te aludj már, mert holnap iskola.:P"
Tesa. Na ettől bolondulok meg. Mintha buzik lennének. Tesó, meg tesa..Ááá, egyszer annyira kicinkelem őket ezért.. Visszaírtam.
" Ja jó. Én jót nevettem rajta pedig.:P Akkor te is aludj, neked is iskola.:D"
Peter és a csirke még mindig verekedtek a képernyőn. Komolyan mindjárt elkapcsolok, ami egyhavonta egyszer szokott előfordulni. Jut eszembe, még a sminkemet sem mostam le.. Ha Larion megint hozzászól az állapotához, elmegyek és lemosom. Nem kellett sokáig várnom.
" Én még beteg vagyok, szóval nem megyek. :P"
De jó egyeseknek.. Visszafirkáltam.
" Akkor jóéjt, Manfred.:)"
Azzal letettem a telefonom, és kimentem a fürdőbe, vattával és Niveával lemosni a sminkem. Amint a vattacsomó eléggé fekete lett, végeztem. Visszaballagtam a szobámba, kidobtam a koszos vattát, és visszafeküdtem. Vége volt a verekedésnek, Peter most Loissal veszekedett...
Ismét a telefonomat kezdtem babrálni, kezdtem magam kockának érezni. Ismét felmentem Fb-re, és nagy meglepődésemre egy beérkezett üzenetem volt.Biztosan Aliannah- gondoltam. Mikor behozta az oldalt, nagy meglepődésemre Larion Shief üzenete várt.
Larion Shief üzenete:
Carina, kérdezhetek valamit? :)
Carina Valentine üzenete:
Az attól függ, mit.
Larion Shief üzenete:
Neked tetszik valaki? :)
Atya isten. Mit akar ez tőlem? Jézus.-.-
Carina Valentine üzenete:
Nem, de ha így lenne sem mondanám el neked! :)
Larion Shief üzenete:
Nyugodtan visszakérdezhetsz am.:)
Carina Valentine üzenete:
Minek? Úgyis tudom a választ. Rebecca. De azért megkérdezhetem: Neked ki tetszik?
Mint két óvodás, komolyan.. Vissza sem kéne írnom.
Larion Shief üzenete:
Aham. Meg te.:)
Az utolsó válasznál a telefon kiesett a kezemből, a gyomrom görcsbe rándult, és valami furcsa érzés vette kezdetét rajtam. Sejtésem beigazolódott.. Te úristen! Most mit csináljak?
'Hellószia'
Sziasztok! :) Remélem mindnekinek jól telt a szilveszter, Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek, és sajnálom, hogy utoljára csak tavaly volt rész.:P Ma elárulom nektek, hogy a sztorinak kis valóságalapja is van.:$ De .. ez nem számít! :) Csak kis ihlet. Ma egy érdekes rész lesz, azt hiszem, és hosszú, hogy ne hagyjak ki semmit,amit szeretnék.
Hölgyeim, fogadjátok szeretettel: Carina Valentine-t! Reméljük az Új Évben is követni fogjátok!
![]()
Rebecca semmit sem változott. Amikor csak tehették, Larionnal egymást ölelgették, szinte már túlzásba vitték, de amikor a fiúnak dolga akadt, Rebecca Jared ölében kötött ki, vele azonban abszolút nem fogták vissza magukat. Mindenki várta, hogy a két fiú között mikor robban ki a bandaháború, mert a feszültséget vágni lehetett volna kettejük között.
Rebecca élvezte a helyzetet, és ki is használta, hogy ketten küzdenek a kegyeiért. Szinte már bosszantó volt, vártam, hogy mikor nyal vissza a fagyi, esik pofára, és hagyja ott mindenki. Hát nem látszott úgy, mintha be akarna fejeződni.
Ami engem illet, egyszerűen nem hittem el a helyzetet. Nem hittem el, hogy létezik még egy olyan hülye, mint Larion Shief. Egy: ki a fene lehet szerelmes Rebeccába? Kettő: pasija is van Három: Legalább kapásból 5 ember tudok mondani, aki mindenben jobb és szebb Rebeccánál.. Nem, nem voltam féltékeny!! Csak egyszerűen bosszantó volt, hogyha az ember hülye, és buta, és csúnya, akkor is szeretik. De nem kéne sem Jared, sem Larion. Még belegondolni is rossz. Aliannah már megszokta, hogy Rebecca elérhetetlen, hát végleg mellém csapódott.
Őszintén, már magamat sem értettem. Életemben először úgy jártam iskolába, hogy kihúztam a szemem, befestettem a pilláimat, a hajamat feltupíroztam, sőt még fodrásznál is jártam, hogy még jobb hatást érjek el magamon, megváltoztattam a ruhatáramat, és ha valaki beszólt emiatt? Jaj volt annak.. Az utcán mosolyogva mentem végig, és mindenkinek a szemébe néztem, aki elmosolyodott, mikor meglátott, és kezdtem szépnek érezni magam. Szépnek és olyannak, aki bárkit megkaphat..
Este elgondolkodtam ezen kicsit jobban. Lehet, hogy próbát kéne tennem? De mégis kivel? Nincsen egy fiú sem, aki nekem kéne.. Ekkor eszembe jutott egy tipikus szépfiú, aki biztosan nem tudna ellenálni egy csinos lánynak. Mercedes bakja, Erhard pont az volt, akire én gondoltam. A ruhásszekrény elé álltam, és válogatni kezdtem, végül előszedtem az egyik szerzeményemet, egy fehér topot, és a kedvenc koptatott farmeremet, hozzáillő fekete sportos kardigánnal.
- Nem vagyok normális - kuncogtam, és boldogan vetődtem ágyamra.
~o~
- Találd ki, ki bámulja a melleid!- régi reflexből a kezemet magam elé kaptam, aztán lassan leeresztettem. Már tél volt, és hűvös, mégis topban szaladgáltam, ugyanis eljött a december, és eljött a Szent Miklós napi bál az iskolában. Volt időm megszokni a tekinteteket, és bár Erhard elismerését nem nyertem meg, annál inkább Larionét. Rebecca és Larion kapcsolata meggyengült az utóbbi időben. Emlékszem, mikor először határoztam el, hogy kipróbálom, mennyit érek.. A fehér topomban, és nem Erhard bámulására lettem először figyelmes. De nem ám.. Most Dylan kishúga futott oda hozzám, aki segítőként jött el a bálba, amit mi rendeztünk, és mondta nekem ezeket a szavakat.
- Na, ki? - kérdeztem vissza, persze felesleges volt. Az előbb Larionnal beszélgettem, és hát már mestere voltam, hogy kiszúrjam, ha valaki ilyet csinál..Próbáltam elfojtani egy mosolyt, de.. nem ment. Felálltam, és kicsit kinyújtottam a csuklóm, majd megkerestem tekintetemmel Aliannaht, aki éppen valami piros-zöld függőt szerelt a plafonra.
Rebecca drága még nem érkezett meg, és Jared sem, valószínűleg együtt érkeznek majd. Ha ma nem, hát akkor Larion és Jared sosem fog verekedni..Próbáltam magam elfoglalni, de nem volt mivel. Larion elfoglalta helyét a pénztárnál, a többiek vagy futkostak, vagy segédkeztek a díszítésben. Néha-néha én is beálltam, de nagyjából nem volt kedvem. Ismét kitettem magamért, zöld, kivágott felső, csillámokkal és hálóval, ami furcsa sejtelmességet kölcsönözött a ruhának, fekete feszülős miniszoknya, és egy magassarkú platform cipő, amiben jól mutatott a fekete harisnyám. Szemeimet kiemelte a festék, hajam édesen kétoldalt összefogva, egy hatalmas fekete virággal díszített hajpánt fogta és koronázta.
Hirtelen ötlettel Larion felé vettem az irányt, és nekitámaszkodtam az asztalnak, amit kineveztük pénztárnak. Éppen a kezére rajzolgatott motívumokat.
- Mit csinálsz?- kérdeztem. Felnézett munkájából, megvonta vállát, és tovább pingálta. - Rebecca megérkezett már?- kérdeztem naivan, mire Larion dühösen vonta össze a szemölldökét.
- Nem látod?- mutatott az ablak felé. A hóban egy pad még kikandikált, azon ült Jared, ölében Rebeccával, egy ismeretlennel beszélgetve. Larion tekintetéből láttam, hogy legszívesebben mit tenne Jareddel.
- Jézus..- suttogtam.
- Carina!- Larion hirtelen hozzám fordult.- Mondd, te kit választanál? Szerinted.. szerinted, csak így kinézetre, Jaredet, vagy engem választanál?
A kérdés meghökkentett. Ám nem volt kétséges. Jared nem tartozott a helyesebbikek fajtájába. Göndör, lelapult, fekete haja volt, vézna volt, és szerencsétlen. Pont Rebeccához illett..
- Persze, hogy téged!-válaszoltam nevetve-hirtelen. Larion elégedetten fordult vissza a munkájához, a fekete ábrák egyre sokasodtak a kezén. Aliannah ekkor felhagyta kísérleteit, hogy felaggassa a díszt, és csatlakozott hozzánk.
- Carina, olyan jó a ruhád!- fogta meg a szélét, hogy jobban láthassa.
- Köszi. De anya azt mondta, úgy nézek ki, mint egy idióta.. nem szereti az ilyeneket.- címeztem Aliannahnak.
- Anyud téved.- szólt Larion fel sem nézve a munkájából. Szótlanul Aliannahba karoltam, és elvezettem segíteni kipakolni az üdítőket.
~o~
- Már sajog a lábam.- rogytam le Dylan és húga mellé, akik a büféasztalnál ültek. Annyit táncoltam Aliannahhal, és a többiekkel, hogy már nem éreztem a lábamat a magassarkúban. - Kicsit átveszem a büfét, okés? - Dylan bólintott, majd húgát kézenfogva elment a táncterembe, bizonyára leülni a szélénél. Páran jöttek sütit és üdítőt venni, de nem volt nagy a forgalom, tehát pihentethettem a lábam.. szándékomban állt visszamenni táncolni, bár eléggé nehéz volt nézni, ahogy Rebeccát hol Jared ölelgeti, hol pedig Larion fogja a fenekét..
Aliannah néha beállt Mercedesékhez táncolni, Erhard nem zavartatta magát, az ő derekát is átfogta, úgy mozogtak tovább. Kicsit engem ezek zavartak, de nagyjából elvoltunk. Leültem újra, mikor a vevők elmentek Fantával a kezükben, várva, hogy újabbak jöjjenek..
- Na, te nem mész táncolni?- riadtan rezzentem össze Larion hangjára.
- Ááh, már fáj a lábam.- mosolyogtam rá.- És te? Meguntad?- mondtam cinkesen.
- Nem, csak Jared..
- Jaa.. Akkor igyál egyet! Kérsz valamit? - mutattam a széles italkínálatra, a két doboz Fantára, és a három kólára.
- Kösz, majd töltök.- vigyorgott. Leültem újra, mivel ezek szerint nem akad dolgom.Néztem, ahogyan a fehér műanyagpohárba locsolja a sárga italt, és megissza, majd a poharat egy gyakorlott mozdulattal a kukába hajítja. Felvett egy sajtos falatkát a tálból, és beleharapott. Körülnéztem, a teremben, mindenki a másikban volt, kongott az ürességtől. Na, most sem lesz sok pénz büféből.. De legalább a belépőből van egy jó kis summa.. És felvehettem ezt a ruhát. Meg a cipőt. Máris megérte.
- Kérsz? - Larion az orrom alá tartotta a süteményt.
- Kösz nem.- húztam el a fejem. Érdekes módon tűzszünetben voltunk, Rebeccával nem annyira, de Larion ahogy távolodott Rebeccától, annál elviselhetőbb lett. Ekkor Mercedes és Alianna rontottak ki a teremből, nevetve.
- Igen, ééhhéénis azt hiittem.- Mercedes Aliannahra támaszkodott nevettében.
- Mi az?- kiáltottam oda. Aliannah a nevetéstől görnyedezve visszakiáltott.
- Hagyjuk, most neeehem bírok beszélni.- azzal nagy nehezen visszatámolygatta Mercedest a terembe. Megvontam a vállam, és a lábamat lengettem a kihallatszódó zene ütemére, várva vevőkre. Larionról el is feledkeztem. Az ajtó nyílt, újra vevőm akadt, kiszolgáltam őket, át kellett hajolnom a pulton, hogy az alacsony csajnak is a kezébe nyomjam a narancsát, ekkora Larion keze bukkant fel mellettem, ismét kivett a sajtos sütiből egyet. Előre elterveztem, ha felajánlja a felét, a szájába tömöm az egészet. Éppen készültem volna visszaülni, mikor Larion ismét megszólalt.
- Kéred a felét?- mondta vigyorogva. Éppen a szájába akartam tömni, mikor eláltt a lélegzetem attól, amit csinált.
A szájába vette a felét, és rámutatott, szemöldökét kérőn felhúzva. Döbbenten álltam egy pillanatig, majd változtatva arckifejezésemet gyorsan válaszoltam 'nem'-et, majd inkább elmentem táncolni. Sokszor felmerült a gondolataimban, hogy mi történt volna akkor, ha véletlen igent mondtam volna.
Sziasztok! :)
Írásba fojtom bánatom.:) Ezt még tegnap este írtam, de ti most látjátok csak.:)
Remélem ez is tetszeni fog, köszönöm a kommenteket! :)
Carina ismét tesz pár lépést.. és végre rájön, hogy kezd megváltozni.:)
Éés mindenkinek Boldog Új ÉVET, és jó bulizást mára!

THIRD
Hol is tartottunk? A második olyan napomnál, mikor már volt halvány fogalmam róla, ki az a Larion Shief.. Útközben még sohasem bámultak meg ennyien, nem láttam ennyi pasit magamramosolyogni, sőt, merem állítani, valaki még egy halvány füttyöt is eleresztett.
Már egész jókedvem volt, mikor a buszon voltam, és zötykölődtem az iskola felé. Gondolkodtam, hogy milyen óráim lesznek ma, és lopva körülnéztem, hogy ki bámulja éppen a dekoltázsom.
Azt hiszem, még a buszsofőrnek is tetszettem, vigyorogva szálltam le, és pillekönnyű lélekkel lépdeltem a suli felé. Elővettem a telefonomat, nekem is muszáj volt rápillantanom kedvenc közösségi oldalunkra, néha azért én is ránéztem a telefonomról, de mértékkel.. Most valamiért kedvem támadt a mütyür nemlétező gombjait tapizni.
Érdeklődve néztem a vicceket, és Rebecca teleposztolt falát, mikor megláttam valamit, amitől majdnem kiesett a telefon a kezemből, annyira kellett nevetnem. Tegnap este én is bejelöltem Lariont, és vissza is jelölt.. Most pedig a Híres menüpont alatt egy érdekes bejegyzést láttam.
'I love you, Rebecca!♥'
Larion érdekes bejegyzése megnevettetett. Hiszen alig egy napja ismeri azt a lotyót! Hogy írhat ki ilyet? Nem volt kedvem hozzászólni, láttam, hogy Rebecca már megtette.. Inkább eltettem a telefont, és néha felnevettem, ha eszembe jutott az eset.. Még egy ilyen .. ilyen nyápicot, meg ez a Rebecca... lotyó.
Hamarosan beértem az iskolába, és megláttam Aliannahot egyedül, fejét a falnak támasztva ült a padon. Lezuttyantam mellé, és levettem vállamról a tatyómat.
- ' reggelt!-köszöntem, mire Aliannah fáradtan emelte rám a tekintetét.
- Szia Carina..
- Valami baj van?- vagy fáradt, vagy szomorú. Vagy mindkettő..
- Szerinted?- fejével Rebecca felé bökött, aki Jared és Larion között ült.
- Hát, ne haragudj, de én nem csodálkozom.. Ne is foglalkozz vele. Rebecca egy khm .. - próbáltam vigasztalni Aliannaht.
- De.. ő nem ilyen! Én tudom.. Láttad mit írt ki Larion?? És Jared is látta! És még mindig él! Elvette a barátnőm!
Átöleltem, és vígasztalgattam. Szegény, most szembesül vele, hogy milyen az ő drágalátos Rebeccája.. Sosem hallgatott rám, hát most megnézheti, hogy csak én maradok neki.. Gondolatban elmosolyodtam ezen. Aliannah hirtelen bámulni kezdett.
- Mi van rajtad?- nézett rám nagyra tágult szemekkel.
- Mi lenne? Ruha.- lepődtem meg.
- Hogy választottad?
- Csak úgy magamra dobtam!
- Majdnem mellément!
~o~
- Carina Valentine, kérem hozza ki az ellenőrzőjét!- kelletlenül álltam fel a rajzom mellől, mert ki kellett vinnem aláiratni, hogy az osztályfőnök látta, szülői lesz egy hét múlva. Újabb hülyeség. Ez az ember csak hülyeségeket talál ki.. A padom túl messze van a tanári asztaltól, meg kellett állapítanom. Sokáig tartott, míg végigmentem a termen. Közben elképzeltem, hogy ugyanígy mennék-e végig, ha egy kifutón lennék?
Csak nem mindegy, hogy modell- vagy kutyakifutón. Gondolatban ismét elmosolyodtam.
Az osztályfőnök szinte kikapta a kezemből a papírfüzetet, a vadonatúj ellenőrzőmet..
- Ez itt MI?-mutatott bele. Elképedtem. Sosem volt még hiba az írásomban. Odahajoltam , és néztem. Nem volt semmi furcsa.
- Ez itt! A dátum! Nem tud számolni?- mondta az osztályfőnök hevesen.- Nézze meg!! - hiába néztem a dátumot, nem láttam semmi különöset.
- De hiszen ebben..- akkor vettem észre, hogy mikor előrehajoltam, az osztály, és az osztályfőnök is teljes belátást nyert a felsőmbe. Elpirultam, és kikaptam a férfi kezei közül az ellenőrzőmet, majd dühösen a helyemre indultam. Akaratlanul is Larionra pillantottam, aki vigyorgott mint a tejbe tök.
Már értem, hogy Mercedesnek miért van mindig rossz dátum beírva az ellenőrzőjébe..
~o~
Utolsó szünetben szokás szerint tollal a kezemben ültem, viszont most Aliannah elindult, hogy beszéljen Rebeccával. Hiába próbáltam lebeszélni erről, nem ment.. Lopva pillantotta rájuk most, éppen vitatkoztak. Egyszerre Aliannah elindult vissza felém, lezuttyant durcás arccal, éppen azon voltam, hogy megkérdezem, mi baja, mikor Rebecca indiánképe jelent meg előttem.
- Neked is van valami bajod velem és Larionnal? - nyomta nekem a nemlétező mellét.
- Mi bajod?- néztem rá.
- Csak mert semmi közötök a magánéletemhez! És igen, Jared a pasim, Larionnal nincsen köztünk semmi!- kicsit kihozott a sodromból ez a hangnem. Én is felpattantam, ekkor már Larion is odalépett.
- Mi a bajod, Rebecca? Nem mondtam egy szóval sem ilyet! De egyébként csak gondoltam, mert egy kicsit furcsa, nem? Szerinted ez hogyan esik Jarednek?? De felőlem azt teszel, amit akarsz, hidegen hagy a dolgod, elhiszed?- húztam ki magam. Nekem volt mit odanyomnom..
- És? Mi közöd hozzá?? Akkor is, MI KÖZÖD HOZZÁ? -parádézott. Komolyan verekdehetnékem támadt-Miért akadt ki ennyire? Hozzá sem szóltam!
- Nem érdekel, hogy mi közöm hozzá, egyéni véleményem, de nem érdekel a dolgod! És ha lennél olyan szíves, hordd el magad!- flegmán megrántottam arcizmaimat..- Csak kissé tudod, a hivatásosokba szoktak beleszeretni egy nap után.
- Te féltékeny vagy rá?- mutatott Larionra.
Ekkor végképp elszállt az agyam. Mit képzel ez magáról? Hogy ki ő? És ki Larion? Nem kapnék százszor jobbat??
- Mi a bajod? Neked teljesen elmentek otthonról! Én erre? Aki még arra sem képes, hogy végre elvonszoljon innen téged? Hogy megvédje ő magát? Mikor egy napja ismered, és már belédszeretett!? Te meg ki tudja mit csinálsz vele? Neked elmentek otthonról?- nevetni kezdtem.- Aliannah, gyere, én ezt nem hallgatom tovább.- Hátrafordultam, felvettem az íróeszközeim, másik kezemmel megragadtam Aliannaht, még egy undorodó pillantást vetettem az őrült Rebeccára, és faképnél hagytam őket.
Mikor tisztes távolságba kerültünk tőlük, kiadtam mérgem.
- Hogy képzeli?! Képes volt odajönni minden ok nélkül? Ekkorra.. ekkora egy..
- Az én hibám.- szólalt meg Aliannah.- Én mentem oda, és elmondtam a véleményem, hogy mekkora egy ribi, és.. többesszámban beszéltem.. Véletlenül!
- Nem a te hibád, nyugi.- nyugtattam meg. - És az a kis senkiházi!-pattogtam tovább.- Ott állt, és nézett, ha akar valamit mondani, ő pofázzon, ne Rebecca! Egyszer még eskü, elkapom!- tényleg egyszer elkapom. Komolyan gondoltam. De először megmutatom neki, hogy ki is vagyok... Velem nem lehet csak így beszélni.. És Aliannaht pedig nem lehet csak így eldobni. Most majd megkapja..Másképpen pedig Larionnak is megmutatom, hogy mennyire melléválasztott.
- Nem éri meg.- suttogta Rebecca.- Minden pasi bunkó: tisztelet van, kivétel nincs.
~o~
Sziasztok! :)
Annyira örültem neki, hogy tetszik a blog Nektek!
Remélem továbbra is így marad! :P
Most ebben a részben azt tudhatjátok meg, miért akar megváltozni hirtelen
Carina.:$

SECOND
Szerintem nem kell tovább ecsetelnem, hogy én milyen vagyok.. Akkor hát, kíváncsiak vagytok a magánéletemre? Mert ennek sok köze van a történetünkhöz.. ahhoz a történethez, amit én a fejemben már megírtam ezerszer.. Nos, én, Carina Valentine, szentül vallottam, hogy az életemben nincsen helye a pasiknak. És nem látszott beigazolódni, hogy tévedek. Tökéletesen elvoltam, csodás jövő elé néztem, már félre volt rakva a pénz az egyetemre, jeles voltam év végén, nekem ez volt az életem, hogy később tényleg legyen..
Mikor elkezdtem a gimnáziumot, meglepődtem, hogy mennyire egyszerű. Általánosban annyira befenyítettek mineket, hogy nyakbehúzva ültem az első órákon, aztán.. Nem voltak Lana Weinenbergerek, mint a Neveletlen Hercegnő Naplójában, nem volt Josh, aki után epekedjem, mert nem volt senki, aki után epekedjem. Persze Mercedes pasija nem volt rossz, de.. ha belegondoltam, hogy.. na, hát akkor már nem volt fényes a dolog..bámulásra elég volt.. mégiscsak tinédzser lány vagyok.
Most, a negyedik év végén, 17 évesen végre úgy éreztem, végre révbe értem, senki sem állíthat meg a célig.. Nem.. egészen addig, míg egy egy idegen srác be nem lépett az iskola kapuján... Nem, ez sem a hagyományos love-story lesz, vagyis ki mondja, hogy egyáltalán love-story lesz? Nem, nem is egy hollywoodi film parodizálása.. Senki se hagyja abba az olvasást, mert erre számít..
Éppen Aliannahhal ültünk egy padban, kivételesen mellémült, mert a padtársa éppen lelkiválságban volt a pasijával, és ezért egymást támogatták, de a pasi lelépett, Rebecca pedig éppen a padra borulva sírt.. Rebecca nem volt éppen a szívem csücske, mert buta liba volt, nem volt szép sem, és valami furcsa indián jellege volt.. Aliannah valamiért szerette a csajt, ezt nem tudtam megérteni.. Na de térjünk vissza a történésekbe.. Szóval miután már az osztályfőnökünk is elfoglalta a helyét a katedráján, egy idegen lépett be az ajtón.
Meleg, őszi idő volt még, de a fiún legalább két kabátnak is beillő pulcsi volt, mozgása olyan volt, mintha legalábbis a kezét el akarná hagyni, oldalán valami furcsa, színes kendő, és ha nem szólal meg, azt hittem volna, valami flegma köcsög lesz.. de mikor odalépett a tanárhoz, aki már rég elfelejtette, hogy új diák jön iskolájába, és beszélt vele pár sort, majd az osztályfőnök feláltt, nem hallatszott hangján, hogy flegma lenne. Átlagos volt. Az ofő viszont harsány..
- Jó napot! Üdvözlök mindenkit újra itt!
Mielőtt elmondanám a szokásosakat, szeretném bemutatni új csoporttársatokat, Larion Shiefet. Mutatkozzatok be neki, és fogadjátok szeretettel!- ekkor leült, hogy előkészítse szokásos, unalmas beszédét a házirendről, elvárásokról, rendezvényekről, meg minden olyan felesleges cuccokról, amikért a fizetését kapja..
Rebecca felemelte a fejét a padról. Larion körülnézett, hogy hová üljön, Rebecca nyomban akcióba lendült. Karját a magasba emelte, és meglengette.
- Mellettem van egy hely!- mondta nagy buzgón. Szeme alatt elkenődött a festék a sírástól.
- Mekkora ribi..- fordultam Aliannahhoz, aki szintén a jövevényt bámulta, és közben a telefonját nyomogatta nagy elmélyülten.- Figyelj már..- böktem oldalba.
- He?- rezzent össze.
- Mondom Rebecca kicsit rámenős, nem?- hangsúlyoztam.
- Ja, csak szeret barátkozni.
Megforgattam a szemem, és beletemetkeztem az ölembe tartott füzetbe. Rajzolgatni kezdtem a sarkaiba, majd röpke versekkel töltöttem ki a sorokat. Aliannah hamarosan visszaadta a bökést.
- Mi van?- néztem rá bosszúsan. Nem csíptem ha megzavartak a munkámban.
- Nézd Rebeccát! Lehet, hogy igazad volt.. És nézd Jaredet! Mindjárt megöli a féltékenység!- kuncogott. Sóhajtottam egyet, és lopva rápillantottam Rebeccára és Larionra. Elmélyülten beszélgettek, és a srác közben apró szívecskéket karcolt a padba.
- Ez egy igazi hülyegyerek.- gondoltam. Aki Rebeccától eldől..
Az osztályfőnök sajnos végzett, és lejegyzeteltette velünk a főbb szabályokat, és a legfontosabb hülyeségeit, majd útjára engedte az osztályt a csengő nevében. Füzetemet magamhoz szorítva, oldalamon Aliannahhal távoztunk. Hátranézve láttam, hogy az új srác és Rebecca nevetve emelkednek fel a székről, és mennek tovább.
Leültem a padra, és folytattam az 'órai munkámat'. Aliannah is lehuppant mellém, és előkapta a telefonját. Tipi-tapis telója volt, és olyan sebességgel nyomkodta, hogy az ember beleszédült, ha figyelte.
- Már megint rákattantál? Nem vagy egy kicsit kocka?- kérdeztem két idézet között a lánytól.
- Neeem. De be kell jelölnöm Lariont Facebookon..- nyelvét kidugta a koncentrálás kedvéért, úgy pötyögte be a nevet a keresőjébe. Inkább nem kommentáltam. Folyamat a telefonján lógott, szinte hihetetlen,hogy mennyire függ tőle. Ebből is látszott, hogy kocka.. Tudatalattimtól vezérelve egy rubikkockát rajzoltam a lapra.
~o~
Másnap reggel tanakodva álltam a ruhásszekrényem előtt, mert életemben másodszorra nem tudtam választani magamnak ruhát. Az első akkor volt, mikor véletlenül anya tisztítóba vitte a felsőimet, és két olyan darabot hagyott otthon, amit sohasem vettem volna fel. Nem tudtam dönteni a kettő között, és aznap nem mentem iskolába. Életem szégyenfoltja..
Most -bár az összes ruhám itt volt - sem tudtam választani. Az egyik unalmas, a másik sznob, ez is uncsi, ez titkárnős.. Jesszus, úgy csinálok mint Aliannah! Mélyebbre túrtam a ruhahalmon, és valahonnan a szekrény sarkából előkotortam egy gombos dekoltázsos felsőt. Még sohasem volt rajtam, fogalmam sincsen miért. Pedig egész csini.. Felpattantam az ágyamra, és magamra kaptam, majd kigomboltam, úgy, hogy a dekoltázsom kellően látszódjon. Felvettem a szürke farmeremet, és letudtam az öltözködést. A tükör elé lépve megállapítottam, hogy többször kéne cicivillantós felsőt húznom..
Dúdolgatva tettem rendbe a fejemet, kisminkeltem magamat, szőke, hosszú hajamat kifésültem, befújtam hajlakkal, majd félig szökdelve-sétálva a konyhába indultam. Anya már a szokásos kávéját szürcsölgette a mahagóni asztal mellett, és nagyott köpött belőle, mikor meglátott.
- Ej, de csini valaki ma reggel!- mondta.
- Szerintem is jól nézel ki, anyu!- mondtam mosolyogva, és töltöttem magamnak kávét a kiöntőből.
- Nem magamra gondoltam, Carina! Nem túl kivágott az a felső?- nézett rám. Magamra néztem.
- Nem.- válaszoltam, és cukrot lapátoltam a kávéba. Anya felkelt, megpuszilta a hajam, majd a táskáját a vállára vetve indulni készült.
- Szervusz kicsim.- szólt, majd a kocsikulcsot markolva kiment az ajtón. Lekortyolgattam a kávém, és megnéztem a telefonom. Nem keresett senki.. Vagyis, ki keresett volna? Leültem az ágyam szélére, és várakozóan néztem az órát. Csak indulhassak már.. Még negyed óra. Hamar készen lettem. Furcsa érzés lett rajtam úrrá.. Mintha valamit meg kellett volna tennem. Kihívást éreztem, furcsa tettvágyat.
Ismét végignéztem magamon, és még egy gombot kigomboltam..
~o~
Sziasztok!
Megint belekeztem egy történetbe ígéretemen kívül.
Remélem ennek a történetnek kicsit nagyobb sikere lesz.:$
Hogy miről szól? Oldalt láthatod! :)
FIRST

Mit szólnátok hozzá, ha valaki írna egy történetet az életetekről? Én sokszor képzeltem el.. Bár -gondoltam- úgy sem lenne miről. Miről lehetne írni egy olyan lányról, mint én vagyok? Nem hordtam kihívó ruhákat, eljártam iskolába, nem lógtam, cigiztem, drogoztam, buliztam, káromkodtam, trágárkodtam, nem ültem még rendőrségi kocsiban, nem értem hozzá még hajléktalanhoz, nem smároltam csajjal, és nem lázadtam a szüleim ellen. Nem maradtam ki nyári estéken, hogy a barátnőimmel vihogva menjünk végig az utcákon, és a békés nénik beszólogassanak, és nem tettem fel melltartós képeket a Facebookra.
Értem még nem küzdött meg pasi, és nem barátkoztam. Az egyetlen barátnak nevezhető személyiség, Aliannah Myles, vele szoktam beszélgetni naponta egy órát, vagy kevesebbet, de mivel ő nagyrészt a menő részleggel lóg, így nem akaszkodtam rá. Szünetekben írtam, és írtam, magam sem tudom, hogy mit, csak írtam. Lehet, hogy tudatalatti művész vagyok, de az is lehet, hogy szimplán hülye.
Kis elégtétel, hogy sohasem csesztettek. Tényleg, hiába voltam olyan átlagos, vagy átlagtalan, senki sem szólt hozzám. Sőt, ha valakitől kérnem kellett valamit, aranyosan odaadták, néha tőlem is kérdeztek. Nem voltam ciki, csak semleges. És ez nekem meg is felelt. Gondoltam, egyszer majd lesz életem, hogyha majd diplomám és pénzem is, és akkor majd bepótolok mindent, a bulikat, a pasikat, csajokat, az életet és az életem.
Mindenki úgy mesél a szokott amerika gimikről, hogy van egy csaj, aki menő, aki csinos, aki gonosz, és aki lenézi azokat, akik nála alattabbvalók, és minden gimiben klikkek vannak és sleppek, és .. szerintem nem kell folytatnom. Némi hasonlóság volt az életem között, Mercedes tényleg csinos volt, és szép, de nem gonosz. Tényleg volt egy menő barátja, aki istenien nézett ki, de valahogy egyikük sem volt gonosz. Sőt...
De minek is beszélek erről? Mert nem erről akartam beszélni.. De nem ám.. Hanem arról, hogyan lettem ebből a semleges jókislányból tipikus plázabitch. Mert a nők élete ellentmondásokon épül, és ha valaki rájön erre, akkor ott harc lesz..
Minden nő kurva- a kérdés, hogy mikor jön ki belőlük..
Carina Valentine vagyok - ex-jókislány
~o~